Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_zsofi

A futás átsegít mindenen

Az ősz, úgy tűnik sok futót elmélkedésre késztet. Mintha ilyenkor sokkal jobban kidomborodna a futás lelki oldala. Legutóbb én írtam az őszi gondolatokról, most Vincze Zsófi blogger barátném írt egy klassz kis bejegyzést arról, hogy mi mindent tanult meg a világról, és önmagáról a futás által. Csajok vagyunk, a futásból sem tudjuk kivonni a lelki tényezőket.  Anno pont ezért kezdtem el a Mindent a futásról nőknek blogot, mert hiszem, tudom, hogy a nők másként futnak. Szerintem Zsófi egyáltalán nincs egyedül a gondolataival.

 

A FUTÁS MEGVÁLTOZTAT

(szöveg: Vincze Zsófi)

Akik a kezdetektől olvasták a blogomat, tudják, hogy annak idején egy évek óta tartó, múlni nem akaró testi- lelki rossz időszak miatt húztam futócipőt, három és fél éve. Azóta szinte megfordult velem a világ, kilábaltam az összes bajomból, felépítettem az életem, lett egy jó munkahelyem, pasim, kutyám, jól sikerült versenyeim és nem utolsó sorban újabb céljaim az életben. Többek között az, hogy miután betöltöm a harmincat, férjhez menjek és családot alapítsak.
Nos, ennek most pont az ellenkezője történik. Véget ért egy komoly kapcsolatom, és bő egy hónap múlva egyedül fogok nekivágni a harmincadik X-nek. Most akkor omoljak össze, hogy én ezt nem így akartam és minden hiábavaló volt? Kezdjek el dohányozni vagy menjek le a sarki kocsmába felejteni? Egy fenét! Nem lerombolni szándékozom az életem, hanem felépíteni, ez az óriási különbség szenvedély és szenvedély között! Sok mindent tanultam a futásaim kapcsán az életről, amiért most kicsit máshogy állok hozzá ezekhez a dolgokhoz. Biztos vagyok benne, hogy neked is megvan a saját történeted, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal.

 

A FUTÁS ÖNBIZALMAT AD

Megtanultam, hogy ha valamit akarok, akkor azért nekem kell tennem. Ugyan nem hiszek a véletlenekben, hiszem, hogy minden okkal történik, mégsem ülök karba tett kézzel és várom, hogy megkapjam ami nekem jár. Ha én boldog akarok lenni, akkor nekem kell alakítanom a mindennapi életemet.  Az élet túl rövid,  hogy „majd holnap” tegyek érte. Szóval felkelek meló előtt, lefutok egy bő órácskát, miközben felébredek, kitisztul a tüdőm, átmozgatom magamat, és hálát adok az égnek, hogy ma sem fáj semmim és ezt megtehetem. Ettől már eleve jobban indul a napom, utána úgy is kénytelen vagyok 8 órát üléssel tölteni. Hétvégén pedig a családommal és a barátaimmal vagyok, mert vagyok olyan szerencsés, hogy ezt hetente megtehetem, mert ilyen közel vannak hozzám. De persze a vasárnap esték ugyanolyan magányosan telnek, de ez most egy ilyen időszak, és itt jön a következő dolog, az elfogadás.

A FUTÁS ELFOGADÁS

El kell fogadni bizonyos helyzeteket az életben akkor is, ha nem tetszik. Vannak olyan történések, amikért senkit nem hibáztathatunk. Ezeket nehéz feldolgozni, mert nem tudjuk a választ a sok miértre. A maraton előtti estémen, azt láttam, hogy a velem egyidős ismerőseim már a gyerekeikkel futják le a szombati mini távokat. Nagyon irigyeltem őket, és hirtelen az én 42 kilométerem olyan feleslegesnek tűnt, semmi értelme egyedül lefutnom, hiszen már úgyis megtettem ezt a távot, és valószínűleg nem is leszek jó formában. Aztán másnap mégis akkora drukk volt bennem és annyi erőt kaptam a szurkolóktól, hogy teljesen máshogy éreztem magam. Egyrészt egyéni csúcsot futottam, másrész azt gondolom, lesz rá sok-sok évem, hogy a gyerekeimmel fussak, de addig is lelkileg teljesen fel tudok töltődni egy ilyen versenyen. És ezek a dolgok azok, amik önbizalmat adnak.

A FUTÁS ÖNBIZALOM

Az önbizalom az egyik dolog, amit a sport ad. Itt nem arról van szó, hogy igazán nagy arcnak érzem magam, mert lefutok két kört a Margitszigeten. Hanem arról, hogy bízok magamban. Tudom, hogy két hónap múlva, amikor sötétben csörög a vekker, nem fogom lecsapni, hanem felkelek és elindulok. Tudom, hogy a munkámban a maximumot nyújtom, és a barátaim is száz százalékban bízhatnak bennem. Minden nap tiszta lelkiismerettel nézek a tükörbe, nincsenek igazi ellenségeim, nem vagyok elégedetlen a külsőmmel (na persze elégedett sem, hisz nőből vagyok), nem félek kiállni magamért és időnként a nálam gyengébbekért és nem utolsó sorban tudok nemet mondani.
Azt hiszem, hogy a futás, a sport, de akár a művészet is ad akkora erőt, hogy az ember saját maga ura legyen és időnként ki merje mondani azt, hogy köszi nem. Nem kell minden buliban ott lennem, nem kell minden versenyre beneveznem, és nem kell elmennem randizni valakivel, akivel tudom jól, hogy semmiben nem passzolunk. (Mondjuk én alapból nem randizom, mert szerintem az pont olyan, mint egy állásinterjú, csak itt megengedett az alkohol).

A FUTÁS ÖNISMERET

Mióta futok, több időt töltök egyedül és egyre nagyobb önismeretre teszek szert.
Az önismeret egy nagyon nagy támpontot ad az életben ahhoz, hogy hol helyezed el magad a világban. Ha például túl sokat gondolsz magadról, mert nem ismered a határaidat, csalódhatsz magadban és azt nem könnyű feldolgozni. Ilyen például az, ha edzetlenül állsz oda egy komolyabb verseny rajtjához, majd közben döbbensz rá, hogy te még nem tartasz itt. A mindennapi futásaim során sokszor pörgetem végig az elmúlt nap eseményeit, kívülről nézve, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogy lehetek még jobb, tulajdonképpen hogy lehetek jobb ember.
Soha nem lehet az ember tökéletes, akinek ez a célja az sosem lehet igazán boldog. Vannak, akiknek jó a természetük, okosak, szépek, megadatik minden jóból. És vagyunk mi, a többség, akiknek napról napra tenni kell azért, hogy olyanok legyünk, akikké szeretnénk válni. És azt hiszem, hogy ez sokkal izgalmasabb dolog. Mégis, hogyan szeretnék magamnak egy szuper pasit találni? Csakis úgy, ha az leszek aki lenni szeretnék, egy jó csaj. És számomra ez a testi-lelki szépség, egyéniség, józan ész, vélemény, önirónia, segítőkészség és a természet tisztelete és szeretete teszi ki (persze a listát lehetne bővíteni).

A FUTÁS MEGLÁTTAT

A természetet azóta csodálom és becsülöm igazán, mióta kint futok. Akkor kezdtem el csak meglátni az igazán szép dolgokat. Hogy mennyi színe lehet egy falevélnek, vagy például hogy milyen fokozatai vannak az esőnek és mennyire jó dolog az első hóban futni. Régen teljesen természetesnek tartottam, hogy kimegyek az erdőbe egy órára, de mióta a városban lakom, legtöbbször csak a szigetig jutok el. A napokban viszont minden nap más arcát láthatjuk a természetnek, ahogy váltakozik a köd, eső, napsütés és hullanak le a sárga, vörös levelek. Sajnos a természet szeretete szomorú gondolatokat is ébreszt bennem, hiszen szigetre futva és vissza is át kell verekednem magam a különböző útépítéseken, el kell viselnem, hogy az arcomba fújják a füstöt, a sok autó kipufogóját sem tudom kiszűrni. Valamint látom azt az eszméletlen mértékű pazarlást és szennyezést, ami a földön megy. Szerintem a többi futó is hasonló véleményen lehet velem, így már nem vagyok egyedül ezzel, talán ha egyre több ember gondolkodik hasonlóképpen, lehet javítani az aktuális helyzeten, nem?

A FUTÁS TISZTELET

Visszakanyarodva a futáshoz és hogy miket tanultam általa, egy fontos dolgot, mégpedig a tiszteletet. Láttam pár embert, aki jó eredményeket elérve kicsit elszállt magától. Ilyet szerintem senki nem engedhet meg magának, ez csöppet sem sportszerű. Ha te gyorsabb vagy mint a másik örülj neki, de a tisztelet minden egyes futónak kijár. Bárkit látok szembefutni velem, akár gyorsabb, akár lassabb, akár rossz a futótechnikája vagy rosszul veszi a levegőt, tökmindegy, de vette a fáradtságot, felállt a fotelból és úgy döntött, tesz valamit az életéért. Tulajdonképpen mindig jó érzéssel tölt el, ha futót látok az utcán és ez manapság egyre gyakoribb. Az emberek rákattantak egy olyan mozgásformára, ami egyszerre sport és terápia.
Amikor elkezdtem rendszeresen futni, az volt a célom, hogy kicsit átformáljam a testem és kitöltsem az egyedül töltött időt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ez a mozgásforma óriási lelki utazás lesz majd. Jelen helyzetemben már inkább a lelki terápiáért járok le, és nem azért hogy megőrizzem az alakom. Az élet nagy kérdéseire is mindig itt kapok választ és számos megoldhatatlan problémára sikerült megoldást találnom a futóterepen. Sokan, akik magányosak vagy véget ért egy kapcsolatuk, gyorsan találni akarnak maguknak egy másik embert, nehogy egy napig is egyedül kelljen lenniük. Pedig ez fontos és az én utam most pontosan az, hogy egyedül legyek, megtaláljam újra az erős önmagam, és ha majd ez klappol akkor reménykedem benne, hogy a többi kívánságom is összejön, de addig is törekszem a jó életre.

A FUTÁS JOBBÁ TESZ

És egy jolly joker dolog, ami ilyenkor mindig bejön, ha valami nincs rendben az életeddel: tegyél valami jót! Soha nem gondoltam volna, hogy azzal, hogy mondjuk elmegyek egy menhelyre kutyát sétáltatni, a saját magam lelkét is gyógyítom. De akár bármilyen más önkéntes munka is egy új világot mutat meg neked, ez akár lehet az is, hogy elviszel valaki olyat kocogni, aki magától nem merne elindulni. Ilyenkor rájössz, nem hogy van helyed a világban, de a te segítségedre szükség van, hogy milyen jó dolog örömet okozni. Én még soha nem éreztem jobban magam attól, hogy felfaltam 3 csokis palacsintát vagy vettem magamnak egy szép ruhát, esetleg megcsináltattam a körmömet. De attól, hogy segítettem valakin, mindig jobban sokkal jobban leszek.

Szóval számos dolog van, ami előrébb vitt engem az életben a futás által, de biztos kihagytam valamit.

Téged mire tanított meg a futás?

Jó futást!

 

Zsófi

wannabe ultrarunner

runbabyrun.blog.hu