Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_kiflicsücsök

A kiflicsücsök szindróma – még mindig a futásról

Az egész a kiflicsücsökkel kezdődött. Ez a száraz kis gombóc hozta ki belőlem a most született posztot.  Kezdő futóknak is, de aki évek óta fut, annak még inkább hasznára válhatnak soraim. (—– szerintem.) A hiába tudom, mégis elszúrom sztori.

Zenével vagy zene nélkül?

Én biztosan zene nélkül!

Mindnyájan futunk valamiért. Én éppen a fejemben egyre tisztábban körvonalazódó, erősen triatlonos évem miatt. Amúgy mindig megmosolygom magam ettől a hihetetlen tervezgetéstől. Olyan vehemenciával “sakkozom”, mintha reális esélyem volna a világbajnoki ranglistán az egy háromba kerülni. De miért ne vehetné magát ennyire komolyan egy amatőr futó/triatlonista?! Abszolút szórakoztató, és egyben izgalmas kaland. Egy verseny végén a befutóérem pedig felér a világbajnoki trófeával. A legnagyobb örömet mégis az adja, ha be tudom bizonyítani magamnak, hogy ebben az évben is meg tudtam csinálni az X,Y versenyt.  Ezen mérem a fejlődés és öregedés csatáját. Ami nem egyszerű, az a napi szimpla, időnként dupla edzés, és a közte folyamatos jelenlétet kívánó munka, család, gyerekek, háztartás, házfelújítás és egyéb feladatok. (Nyaff!) Azért egy 25kilométeres futás után szívesen elheverednék a kanapén, a hús panírozása vagy a magyar lecke kikérdezése helyett. Nem tudom, hogy te hogy van vele, de én azért el tudok csúszni a sürgős-fontos mátrix hálójában. Amikor sikerül szűklátókörűen csak a sport spektrumán keresztül néznem a világot, mást látok fontosnak, mint ami valójában az. Na, ilyenkor kell kijózanodni és kicsit csillapítani a verseny -és edzéslázat. Még jó, hogy a család a fejemre koppint, ha ez egyedül nem megy.Január 26-ig, már 27 darab edzést végeztem (lásd Runkeeper és képekben az Instagramon). Ebben 170 kilométert futottam(hetente egyszer dombon), 15 kilométert úsztam, 65 kilométert bringáztam, 6,5 órát erősítettem, a januári síelést és a nyújtás már nem is számolom. Alvást átlagban 5-6 órában abszolválok (nem mintha dicsőség lenne). Privát dolgaimat nem említem. Na most jöhet a kiflicsücsök!

A Yours Truly 25 kilométeres közösségi futás alap rendezvény a számomra. Reggel 8-kor csörgött az órám. Gyorsan főztem egy adag teát, rohangásztam jobbra-balra, hol a pulzusmérő óra, hol a sapi stb. (igen bepakolhattam volna este – de nem vagyok ennyire rendezett). No, addig vacakoltam, hogy 9-körül már csak arra volt időm, hogy a pulton rám váró kiflinek nekiessek. Mégse vághatok bele a 25 kilométerbe csak úgy – gondoltam. Aztán jött egy futótársam,  hogy induljunk már. Végül a kifli csücskét letörtem, toltam rá egy kis vajat, betömtem az egészet a számba, és már indultam is kifelé.Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy egyre kevesebb szénhidrát feltöltésre van szükségem egy relative hosszú etap során is. Egy félmaratonon például elmegyek 2,5dl folyadékkal, és 2-3 koffeines gumicukorral vagy egy fél szelet müzlivel. Ezért nem is aggódtam, hogy nem ettem igazán a Yours Truly előtt.  A Yours Truly egyik nagy pozitívuma, hogy batyus a buli. Így mindenki hoz valamilyen finomságot, van minden ami szem szájnak ingere. Úgy terveztem, hogy majd ott befejezem a reggelit. HÁt a sok duma miatt, ez elmaradt. A nagyjából 2,5 kilométeres körön 6:20 perc/kilométeres lassú tempóban keringőztünk, dumáltunk.

A 4. körben pici zöld foltocskák jelentek meg a szemem előtt. Gondoltam, hogy nem lehet nagy a gond, de gyorsan be kéne kapni pár falatot. Aztán futottam egy ideig picit tempósabban és elért az első megszédülés. Megálltam a frissítő asztalnál és ettem jó sok aszalékot, ittam narancslevet és toltam egy jó adag sós mogyorót.

A 7. körben már gyanús voltam maganak. Néztem a pulzusmérő órámat, nem tapasztaltam nagy problémát. Egy picit ugyan lassultam ugyanannál a pulzusértéknél, de nem volt semmi exra a kijelzőn, viszont egyre jobban szédültem. Elkezdtem belesétálni. Amikor úgy éreztem, hogy rendeződtem egy picit, újra elindultam. Pár lépés után, megint jött a szédülés. Az utolsó 1,5 kilométeren gyakorlatilag sétáltam és igyekeztem arra koncentrálni, hogy ne essek össze. Pedig nem futottam sokat, egyszerűen ki voltam merülve és nem feltétlen az edzésektől. Úgy mindentől en bloc.

Egy szó mint száz, én ilyen szarul még sosem voltam futás közben. Hazaérve jól bekajáltam, aztán aludtam egy jót.  Egy kemény januári edzésmenet után, a házfelújítás közepén, a kevés éjszakai alvások sorozatában, a reggelizés nélküli 25 kilométer végképp beintett.Hol szúrtam el? Nincs edzés pihenés nélkül! Nincs pihenés alvás nélkül. A heti intenzív edzések száma elég sok (legalább 180 perc). Itt egy falat, ott egy falat kajálás. Rossz time management és a (saját) világ megváltását kicsiben is lehetne csinálni. Nekem nem megy ez a szupermami dolog. Ez van!Így most teljes pihenésre kárhoztattam magam ezen a héten. Egyelőre nem is érzem, hogy az energiák gyűlnének bennem. Igyekszem többet aludni (tegnap már nem jött össze). A héten masszíroztatok is egyet és megtervezem a kajálásomat, hogy tudjam mi szerint megyek. A másik nagy projektem pedig az edzések megtervezése lesz, mert a triatlon fel nem oldható problémája, hogy mindig úgy érzi az ember, hogy nem edz eleget.Te milyen kompromisszumokat hoztál meg a saját életedben az edzés-család-munka-én -céljaim egyensúly megtartása érdekében? Vagy máshogyan is kérdezhetem, hogyan csinálod okosan az edzés-család-munka-én-céljaim feladatkört?

Jó futást!

Györgyi