Egy amatőr futónő naplója

11997383_961431523900029_1937921079_n

Elindult a terepfutó szezon (nekem)

Aki megrögzött terepfutó, biztosan kikéri magának – mi az, hogy “elkezdődött a terepfutó szezon”? Hiszen terepen az év egészében lehet futni. Így is van, de az én ritmusomban a nyár alapvetően a triatlonról szól. Most, hogy végre igazán futó idő lett, már nagyon vágytam a hegyi (magyarországi viszonylatban hegyi) ösvényekre. Kávézó helyett, a váci Naszályra mentünk Vinczuskával egy jó kis csacsogásra. Közben 18 kilométert, 800 méter szintet hagytunk magunk mögött.

A szeptemberi sulikezdéssel, a szabadúszó életemre még egy adag “szabadság” zuhant. Reggel 8 után úgy osztom be az időmet, ahogy jólesik (ne utálj érte… :) ). Kedden loptam is magamnak egy délelőttöt, egy kis csajos beszélgetésre. Nem rossz az, ha az ember kedves ismerősei futók, mert nem ijednek meg egy erdei futós találkától. Andival megdumáltuk, hogy megmutatom neki a “földemet”, hisz sosem járt még a Naszályon.

Női csacsogós terepfutás.

Női csacsogós terepfutás.

 

Szokásomhoz híven, reggel 8-kor még a terepfutó cipőmet kerestem, hisz tavasz óta nem volt üzemben. Hogy ne legyen feltűnő a kétségbeesésem, egy kis kulacs – és zoknikereséssel tereltem el a figyelmet a cipő problémáról. :)  Potom 1 órás késéssel el is indultunk. Megbeszéltük, hogy “szariskodva” megyünk, amit más futók “nyugger” vagy “csiga” tempóként emlegetnek. Nem fogom leírni, hogy milyen ösvényeken és emelkedőkön tekeregtünk, nem terhellek a részletekkel. Na jó, azért itt egy térkép – hiszen melegen ajánlom a Naszályt. Nem könnyű terep, de legalább izgalmas, változatos.

 

Íme a Naszály térképe - az itiner a Naszály trail versenyről származik.

Íme a Naszály térképe – az itiner a Naszály trail versenyről származik.

Ok, párszor elkavartam futás közben, de nem hosszan. Csak itt-ott. Szörnyű, hogy az ember egy kicsit nem jár terepen és máris bolyong. Persze tévedéseimhez hozzájárult, hogy végig dumáltunk. Így sikerült egyszer lecsúszni a kék jelzésről. Na bumm! Visszafutottunk, így legalább összeszedtünk egy kis kilométert…).

Bár tavasz óta nem voltam terepen, egészen jól ment a dolog. Azt tapasztalom, hogy az állóképességi edzésekbe (úszás, bringa, futás) fektetett munka remekül megtérül, és jól adaptálható mindegyik műfajba. Én azt figyeltem meg magamon, hogy a hegyi és úgy általában a hosszú bringázás fejleszti a legjobban az állóképességemet. Sokan nem képesek vagy egyszerűen nem szeretnek több órán keresztül futni. Bringázni viszont sokkal többen tudnak hosszan, változatosságot ad a futóedzésekbe és számtalan pozitív hatása van. Meggyőződésem, hogy ez, és nyilván a több éves edzésmunka az, ami miatt sokkal kevésbé érzem megterhelőnek ugyanazt a futó távot és terepet évről évre. Én sokkal jobban preferálom az “építkezzünk lassan és megfontoltan” módszerét, mint a toljuk le fejből és haljunk meg a végére módszert. Talán ezért sem szenvedek sérülésektől, bár világmegváltó eredményekről sem tudok beszámolni.

Az a kis barna csík, a fotó közepén a róka. :)

Az a kis barna csík, a fotó közepén a róka. :)

Non plus ultraként említeném a fogyás mértékét, amit a hosszú bringázással el lehet érni.  Ha a kajálásra is odafigyel valaki, akkor remekül rendezheti a testsúlyát.

De vissza a terepre. Nagyon jól éreztem magam, még az emelkedőket is vállalhatóan futottam. Persze nagyon sok helyen gyalogoltunk is. Frissítésként aszalt vörösáfonyát és egy kis zabszeletet vittünk. Egy derékra csatolható fél literes kulacsban én izot is cipeltem, nekem jól jött. Valahogy mostanában nem bírom elviselni a futóhátizsákot és visszatértem az övkulacshoz… .

Andi éppen a visszatérés időszakában van. Amúgy ultrázik, ironmant csinált, szóval nem ma kezdte. Sokkal jobb futó mint én, de a nyár és a sok gyerek megrogyasztotta őt is. Így edzenek az anyák, hol többet, hol kevesebbet.

Vinczus a csúcson. Az egyiken..

Vinczus a csúcson. Az egyiken..

Miénk volt az erdő. Láttunk rókákat, őzet. Végigmentünk a hegy legmagasabb csúcsain. Hatalmas királyság volt, így kedd délelőtt. Persze nem akarok senkit sem felhúzni ezzel … Ö).

 

Egy szó mint száz imádtam. Olyan jó volt újra terepen. Azért van egy kis izomláz a combomban, de elsősorban annak tudható be, hogy nem végeztem valami alapos nyújtást a futás végén. Sebaj, ma lehengerelem magam, aztán minden okés lesz.

Mit is mondhatnék, jó terepfutást mindenkinek!

 

Györgyi