Egy amatőr futónő naplója

BEST-OF-2014-3

BEST OF 2014 – futás, triatlon, túra

Év elején mindenki elhatároz, tervezget. Én sem teszek másként. Ilyenkor felidézem az elmúlt év versenyeit, közösségi futásait, átgondolom, hogy mi az, amiben jól éreztem magam, mi az ami feldobott, ami büszkeséggel töltött el.  Átgondolom, hogy mi az amire továbbra is szívesen szánnék időt család mellett, mit szeretnék elérni az új évben, kell-e valamit változtatnom az eddigieken. Mit is mondjak 2014-ről? Nekem egy nagyon kerek kis évem volt ez, a sport szempontjából. Mivel a triatlon bekerült a programomba, így az edzéseim stukturája teljesen átalakult. A bringának és az úszásnak is helyet kellett szorítanom a futás mellett. Bevallom, hogy ez a ritmus okozott néha zavart. Másik újdonság a teljesítménytúrák megismerése volt, ami komoly alázatra intett a műfajjal kapcsolatban. Sok örömöm volt 2014-ben: a Mátrabérc teljesítése, a budapesti Ironman 70.3 jó eredménye, hogy ismét bekerültem 1:50 alá félmaratonon, hogy ismét átúsztam a Balatont, hogy ott lehettem az UB-n egy kiváló csapattal, és tudnék még sorolni sok-sok momentumot edzésekről, versenyekről, melyek nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra. Tavaly is készítettem egy BEST OF listát, idén is megteszem. Különdíjat is osztok egyszemélyes értékelésem során, mégpedig 2014 CSALÁDBARÁT FUTÓVERSENYÉNEK címét. Hogy mi a BEST OF sorrendje, ki kapja a különdíjat tőlem? Mindjárt kiderül, csak olvass tovább!

BEST OF 2014 LISTA


Ha volt az évben olyan verseny, amit az első percétől vártam, hogy véget érjen, akkor ez a Balaton félmaraton volt. Kizárólag a többi futótársam miatt mentem el Siófokra. Régen futottunk együtt félmaratont. DE: ha az ember elvállal valamit, akkor azt teljesítse! Így lenyomtam a torkomon. Esett az eső, hideg volt, fújt a szél, nyűgös voltam. Na, de milyen dolog ezért lehúzni egy versenyt?! Mint ahogyan a beszámolómban is írtam, nem a versennyel volt gond, hanem velem. Valahogy eltelítődtem a futós rendezvényekkel novemberre. Ezért lett sereghajtó a Balaton félmaraton a 2014-es listámon. Nem volt benne újdonság és élmény sem. Kezdőként majdnem minden meghódított táv és verseny eufóriát okoz, de egy idő után ezzel is el lehet telítődni. Hát most velem is megesett. 2015 januárjában az 5. futós évemet kezdem. 

Tavaly kicsit sok volt a hosszúkból és le is lassultam. Ezért úgy döntöttem, hogy évente egy maratont elég lesz. Mivel télen úgyis hosszúkat futok, így a Balaton SzuperMaraton Maratonfüred versenye tökéletesnek is bizonyult márciusban. Már többször leírtam, hogy a BSI versenyei közül a BSZM a kedvencem. Bár vagyunk egy páran, mégis családias. Eddig egy téli és egy kellemes tavaszi verzióban is teszteltem ezt a versenyt. Hogy mit adott ez a maraton? Újabb bizonyosságot, hogy ez a táv is komfortos tud lenni. Nem fáradtam el igazán. Pontosabban nem volt olyan érzésem, hogy még egy méter és összeesem. Lehet, hogy gyorsabban nem ment volna, de még tudtam volna futni, ha kell. Örülök, hogy ott voltam, hogy nem hagytam ki. 4:12:XX alatt teljesítettem végül, a dimbes-dombos pályán.


Unalmas leszek, de megint a geográfia döntött. Nincs mese, család mellet sokszor billen az időtakarékosabb megoldás felé a mérleg nyelve.  A Naszály az a hegy a Cserhátban, amin rendszeresen futok és a teraszunkról is szinte látszik az egész. Idén kipróbáltam az S távot, mert nem akartam szétszakítani magam. Csak futni akartam egy jót, és úgy gondoltam megnézem, hogy egy rövidebb szakaszon mire vagyok képes. Végül a 19 induló nőből 6. lettem, 2:17:00-ás idővel. 9 perccel maradtam el az első helyezett futótól. Tudod, én ezzel elégedett voltam. Tudom, hogy vegyes hangokat hallhattunk a versennyel kapcsolatban, de nekem megint bejött a szervezés és a helyszín is. Ez is egy olyan rendezvény, ahol a család egészen jól elütheti az időt még te futsz.

 

Vulkán túra megint csak azért került a listámra, mert itt rendezik a szomszédban. Gödi lányként szégyen és gyalázat, hogy nem jártam körbe a Börzsöny csúcsait eddig. Most ezt is kipipálhattam.  Márészről arra is kíváncsi voltam, hogy mit fogok érezni a túra alatt és után. A Mátrabérc rendesen odavágott (legalábbis újdonságkét ért egy-két dolog), főleg a visszatöltés kapcsán. Most sokkal jobban odafigyeltem az evésre és ivásra. Minden rendben volt. Bevallom, nem is okozott gondot ez a 44km. Kora reggel jeges időben vágtam neki a Nagy-Hideg hegynek, a Csóványosnak majd vissza. Ért egy kis téli hangulat is a havas csúcson. Egy szó mint száz: ez is egy olyan megmozdulás volt, amit egyszerűen meg kellett csinálnom. Nagyon jó kis évvégi túra, amit 2015-ben ismételni szeretnék. Sok a futható rész benne, így legközelebb szeretnék sokkal de sokkal többet futni az útvonalon, mint az első próbálkozásom alkalmával. Hogy mit adott ez a túra? Magabiztosságot, hogy fejlődöm. Már nem érzem a fejlődésemet úgy mint kezdő koromban. Egy-egy ilyen kihívás megerősít, hogy a háttérben azért történnek a dolgok, és bár a futás önmagában örömet ad, azért a fejlődés örömére is szükségem van. Úgy gondolom, hogy a teljesítménytúra kiváló eszköze a hosszútávú versenyek megalapozásának.

Nem teljesen igazságos a listám. A szálkai triatlonnnal az ég világon semmi gondom nem volt. Lehetne előrébb is. Ugyanakkor ez egy hirtelen vállalás volt. Rá egy héttel volt az Ironman 70.3, így csak egy rövid távot próbáltam ki. Amúgy sem indultam még sprinten sosem. Itt nem kellett tartalékolni, hanem nyomni, ami a csövön kifér. Sajnálom, hogy nem volt részidő mérés… . A verseny egészen jól sikerült. Az 1993-1975 korosztályban, a 11 induló közt a 2. helyet szereztem meg. ’75-ös vén csajként, ez nem olyan rossz. Ami tetszett, hogy itt valóban amatőrök indultak. Az Budapest Ironman-en olyan amatőrök indulnak, akiknek a napi szintű edzés alap. Ezt a felszerelésből, az eredményekből látni lehetett. Itt sokkal hétköznapibb és ehhez képest mégis népes mezőny volt jelen. A szálkai tó nekem tetszett, és a családom is jól érezte magát a tóparton. Szép környezet, dimbes-dombos útvonal, egy ezüst érem. Itt a helye a BEST OF-ban ennek a versenynek is. Kezdő triatlonosoknak ajánlom Szálkát!


Na, ez megint egy őrültség volt. Bánk, triatlon, terepen! Minden a terepmánia miatt történt. Már nézegettem egy ideje ezt a versenyt. Közel is van hozzánk Bánk, tetszik is a környék. Egy gondom volt, hogy zéró terepbringás tapasztalattal rendelkeztem még a verseny előtt 8 nappal is – de országútin már volt bennem pár ezer kilométer. A verseny hetében elmentünk bejárni a terepet, hogy kicsit belekóstoljak ebbe a műfajba, megnézzem, hogy egyáltalán tudok-e tekerni saras, füves, homokos felületen. Leteszteljem magam, hogy mit kezdek az emelkedőkkel, a hepehupás utakkal, a kövekkel, sziklákkal. Vesztemre, tetszett a dolog. No, ezzel a hatalmas tapasztalatommal indultam neki a versenynek. Ha az Ironman volt a nagy verseny, akkor ezt a teljes családiasság jellemezte. Bevallom, annyira nem éreztem odavalónak magam, hogy az esélytelenek teljes nyugalma járt át. A terepbringa nagyon bejött, már csak a szilás felületen való lefelé döngetést kénem megtanulni, mert ott úgy haladtam mint a csiga. Minden egyéb emelkedőn és lejtőn elégedett voltam magammal. Végre egy műfaj, ahol hasznát veszem a vaskos lábaimnak. A BEST OF listámon azért szerepel a bánki tereptriatlon, mert ezzel a versennyel, a komfortzónámat rendesen kitágítottam. Élmény, élmény, élmény. Nem hittem, hogy erre is képes vagyok. Ez volt Bánk!

Először próbáltam ki magam a BBU félmaratoni távján. Hát nagyon imádtam! Mivel szeretek terepen futni, így a dimbes-dombos aszfalt nekem nagyon bejött. Arra emlékszem, hogy felfelé és lefelé is élveztem az egész versenyt. Ha már aszfalt, akkor ilyen környezetben a legjobb. Az elmúlt időkben nem nagyon futottam félmaratont, így kíváncsi is voltam, hogy mit produkálok. Titkon szerettem volna ismét 1:50 alá kerülni. Hogy miért ért fülig a szám a befutó végén?  Mert egy éves szünet után, ismét sikerült visszakúsznom egy hozzám passzoló félmaratoni időzöz – 1:49:10.  Annyira örültem neki. Már azt hittem sosem sikerül újra. Ez a verseny visszaadta a hitemet abban, hogy tudok én még pörögni – önmagamhoz képest! Emblematikus verseny, szerintem legalább egyszer mindenkinek kötelező. Erről is született beszámoló.

Lehet, hogy csodálkozol miért nem ezt a versenyt tettem az első helyre. Tény, hogy jól sikerült ez a féltáv, önmagamhoz képest. Az időeredményektől eltekintve, a legnagyobb boldogságot az okozta, hogy minden nagyobb fáradtság nélkül sikerült megcsinálnom az 1,9km úszást, 90km bringát és 21,1km futást. Az úszásnál tartalékon mentem, nem álltam be a húsdarálóba, a bringán is tartalékoltam a futása, és futás közben sem éreztem ólom nehéznek a végtagjaimat. A depóban nem kapkodtam – biztonsági játékos voltam ezen a versenyen. Azt hiszem, hogy ebből az eredményből még tudok faragni. Kíváncsi voltam a nagy IROMNAN cég rendezvényére. Nos, itt családias hangulatról nem igazán lehet beszélni. Sokkal inkább profi amatőrök, profi versenyéről. A beszámolómat megfűszereztem pár fotóval, ahol a milliós értékű bringákon csorgathattuk a nyálunkat. Hogy a versenypálya Budapest csodás utcáin haladt és azt lezárták  a számunkra, az külön mese. Biztonságot adott, szemben egyéb magyar versenyekkel, ahol részleges lezárás mellett, autóktól pár centire lehet tekerni. Bevallom, a bringa részét élveztem a legjobban ennek a versenynek. Azért került fel a listámra, mert az egyéni fejlődésem egyik  mérföldköve volt ez a féltáv. Született róla beszámoló, amit az Ironman 70.3 feliratra kattintva elolvashatsz. Úgy vélem, hogy nem egy álom valósult meg a teljesítése által, hanem egy reális célt húztam be. Nem volt halál a végén, nem volt hősnői beszenvedés a célba. Azt hiszem, hogy idén értem be erre a távra igazán. Jó frissítéssel, kapkodások nélkül, azt mondahtom, okosan sikerült mennem végig.

“Oh My Göd” – szerepelt a felirat a 7 fős váltónk pólóján, a 2014-es UB-én. Azzal a csapattal vehettem részt a Balaton körbefutásán, akikkel a legtöbbet futok az év folyamán. Hosszú ideje hajtjuk a kilométereket együtt. Minden csütörtökön találkozunk, mert a csütörtöki szent futás sosem maradhat el – ha esik, ha fúj, ha havazik. Mindnyájan családos emberek vagyunk, munkával, gyerekekkel, feladatokkal. Egyikünk sem profi vagy extrém tehetség, de futni mind nagyon szeretünk. Ha visszagondolok 2014-re, akkor az a 19 óra, amit a Balaton körül együtt töltöttünk, soha el nem felejthető élményt adott. Egy hangos szó nélkül, sok nevetéssel, egymás segítésével teltek a kilométerek. Amikor egyikünknek nem ment a futás, beszállt a másik – még ha az eredeti tervektől el is tértünk. Ha elszúrtuk a váltást, csak nevettünk egy jót és megoldottuk a dolgot. Az Ultrabalaton nem is verseny, hanem zarándoklat. Nem kell keresni az értelmét az ilyen megmozdulásoknak, hogy mi a jó ebben. Egyszerűen jó benne lenni, főleg ilyen emberekkel. Nem értünk el extra eredményt, nem végeztünk a végén. Az egész nagyon kerek volt. Az ilyen élmények rávilágítanak arra, hogy a legjobb dolgok mégis csak közösen születnek. Ezért lett az UB a második a 2014-es listámon.

 

Miért a Mátrabérc lett az első? Azért, mert ekkora távot, ilyen szintemelkedéssel, ennyi időn keresztül, ilyen intenzitáson, még sosem teljesítettem. 12,5 órán keresztül voltam talpon (na jó, egy kis levezetés azért belefért).  Ez egy olyan kihívás volt, amire a mai napig büszke vagyok. Ott, akkor, úgy éreztem, hogy kihoztam magamból a maximumot (na jó, egy levesezéssel megspékelve). Ma már úgy látom, hogy ezen a túrán jövőre akár egy órát vagy még többet is tudok majd javítani. A Mátra összes csúcsát megmásztuk sok helyen pedig futottunk is (szigorúan lefelé!). Egészen elképesztő, még térképen is áttekinteni trappolásunk útvonalát. A Mátrabércről készítettem beszámolót, mert akkora leli sokk volt. A teljesítménytúrázásba is itt kóstolbam bele, és bizony leesett az állam, mikor rájöttem, hogy ez nem egy kellemes séta lesz az erdőben.  Egy szó mint száz, a Mátrabérc “leg” sok szempontból, és egy teljesen új élmény, ami a mai napig nagy hatással van rám.


Nagy adósságom, hogy erről a mesés terepfutóversenyről nem írtam még beszámolót, pedig az egyik legnagyobb élményünk volt 2014-ben. Élményünk, mert a családom is ott volt, és egy pillanatig nem unatkozott, még én elmentem lefutni 16 kilométert a környék mesés dombjain. Azt hiszem soha egyik versenyen sem fogok még egyszer 002-es rajtszámot kapni, ahol a 001-et Németh Csaba kiváló terepfutó viseli. Úgy vélem, hogy a szervezők a hétköznapi futónők iránti elismerésük jeléül tiszteltek meg ezzel a rajtszámmal. Nem ezért reklámozom a rendezvényt, hanem azért, mert még egyetlen versenyen nem szórakozott ilyen jól a férjem és a kisebbik fiam, mint ezen a tojásvadászaton. Ebből már sejthető, hogy húsvétkor rendezik a programot. A faluban sok-sok ház áll nyitva a tojásvadászok előtt. A házakban feladatok várják a vendégeket. Ha sikeres a feladat teljesítése, máris egy tojással lesz gazdagabb a csapat. A feladatok során megismerhetitek Noszvaj hagyományait, megkóstolhattok számos finom lekvárt, gyümölcs sajtot, elmélyedhetsz a konyhai terítők díszítésében, és az ügyességedet is próbára teheted. Regisztráció a futás rajtjában van és a végén is oda kell leadni az összegyűjtött tojásokat. A befutó után én is csatlakoztam a családomhoz, és együtt szereztük be a maradék tojásokat. Ezen a napon mind remekül szórakoztunk, és egy percig nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy a saját kedvtelésem miatt már megint rám várnak. Szóval jövőre minden családos futónőnek ajánlom ezt a programot. Noszvaj település oldalán megismerkedhetsz ezzel a csodás kis faluval: http://www.noszvaj.hu/turizmus-folap.html

Hát ez az én értékelésem, ami abszolút szubjektív, de remélem, hogy számodra is adott hasznos tippeket a 2015-ös tervezéshez.

Amiből válogattam
Maratonfüred, Szálka triatlon S, Mátrabérc túra XL, Vulkán túra XL, Budapest Ironman 70.3, Ultrabalaton csapatban, Naszály Trail S, Balaton átúszás, Bánk tereptriatlon, Noszvaj tojásvadász terepfutó verseny, BBU félmaraton, Balaton félmaraton, Yours Truly, Balboa közösségi futás és még sok kisebb közösségi futás, és még több “csak futás”.

Neked van listád? Mire vagy a legbüszkébb a 2014-es futásaidból?

Írd meg bátran!

Jó futást!

Györgyi

TOVÁBBI ÉRDEKES TARTALMAK
TOP10 futóverseny lista 2013
Maráz Zsuzsa, aki berobbant az ultrafutás világába
Rajz, futás közben GPS applikációval
Kedvenc futós magazinjaim
Interjú egy profi futóval, Papp Krisztinával