Egy amatőr futónő naplója

bettina1

Csábi Bettina, aki bokszkesztyűről futócipőre váltott

 

Még mindig sokan csodálkoznak ha
egy nő, egy klasszikusan férfiakra sztereotipizált sportot választ magának,
mint mondjuk a kyokusin karatét, a thai box-ot vagy a bokszolást.
Pedig ha egy kicsit is magunkba nézünk, a harcos amazon ott van mindannyiunkban
(na jó,  majdnem mindannyiunkban). Én maximálisan
azonosulni tudok azzal, ha egy nő ilyen kemény sportágakat választ a maga
számára. Kell hozzá kurázsi, ezt bizton mondhatom.
Azt hiszem a kép önmagáért beszél.:)
Ha viszont olyan sikeres ezekben
a sportágakban, mint amilyen Csábi Bettina volt – arra a leghitetlenebbek is
felkapják a fejüket.  Egészen lenyűgöző
az a lajstrom, amit a versenyzői pályafutása alatt összehozott.
A sportnak van egy közös
lélektana, de azt gondolom, hogy ezen belül minden egyes sportágnak megvan a
maga sajátossága és finomsága.
A küzdősportokban egyszerűen van
valami méltóságteljes
, egy fórum ahol az ősi erő szemtől szemben összecsap. A
küzdelem pillanatában a levegőben jelen van a feszültség, a büszkeség, az
önbecsülés nagysága, ne adj’ Isten a félelem.  Sokat elárul az emberről, hogy milyen sportot
választ magának.
Éppen ezért nagyon megtisztelő
volt számomra, mikor Bettina, pár hónapja a blog olvasója lett
.  Rögtön fülig szaladt a szám, és már tudtam,
hogy megkérdezem, ha addig élek is, mi a célja a futással az egykori
világklasszis sportolónőnek.
 
 
Bettina, természetesen nem
csodálkozom, hogy feltűntél a futók között, hisz egy erő-állóképességi sportban
alap, hogy a futás ott van az edzésekben.
Igen, ez nálam is így volt.
Gyakorlatilag 7 éves korom óta sportolok és a futás valóban benne volt az
edzésprogramjaimban. A kyokusin karatéval kezdtem, amit erőkaraténak is szoktak
nevezni. Egy héten 5 futóedzésem is volt. A gyermekkorban, majd a későbbiek
során megalapozott erőnlétemre és állóképességemre szépen rá tudtam építeni a
mostani futásaimat.
Bennem mindig kérdés, hogy az egykori élsportoló képes csak
kedvtelésből sportolni? A “csak” persze a legjobb értelemben használva.
Amikor befejeztem a bokszolást,  lényegében eltelt 6 év, hogy bármit is
sportoltam volna. Nem olyan régen kezdtem újra az edzéseket egyfajta tudatossággal.  Mostanáig csak magamnak edzettem. A kutyámat
futtattam, és napi szinten 40 perctől 1,5 óráig bezárólag mozogtam valamit. De valami
mindig hiányzott. És itt nem az elismerés hiányára gondolok, mert azt a mai
napig megkapom. A versenysportban megélt boldogság hiányzott.  Egy nehéz meccs során szinte mindig volt egy
olyan pont, amikor úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább folytani, remegett
a kezem és a lábam, de mégis mentem tovább, mert az akaraterőmmel legyőztem a
fáradtságot. Na, ezt az érzést nem tudtam pótolni semmivel, ez nagyon hiányzott.
Jártam konditerembe, de a súlyok emelgetése nem okozott eufóriát. A futásban
nagyon tetszik, hogy ugyanazt megélhetem mint amit a boksznál
tapasztaltam.
  A határaim végsőkig
feszítem és cserébe megkapom a boldogságot, a megkönnyebbülést és a nyugalmat.
Egyszerűen
kellenek ezek a hormonok. Nagyon friss vagyok még ebbben a futás dologban, de tetszik
most amatőrként is.
“A futás boldogság.”
 
 
A neten látom, hogy rendesen odateszed magad. Heti 100km körül
futkározol, talán még többet is egy kicsivel. Van valami cél?
Most csak úgy futok. Mert ez esik
jól. Megszoktam, hogy korábban a profi időszakban egy program mentén futottam.  Most őszintén szólva, a teljes tanácstalanság
időszakában leledzem.  Csak nézegetem és
próbálgatom magam, hogy mire vagyok képes, ízlelem a futás világát, bár két hete Várbíró Attila állítja össze az edzéseimet. 
(Hoppá, hoppá, vajon mi lesz ebből?)
Versenyezni fogsz?
Egyelőre nem hiszem. A gyerekek
és a szakvizsgám az első.  Illetve egy 6
órás versenyen mégiscsak ott leszek, Székesfehérvárott. Csatlakoztam a
bajai futóközösséghez, a FUTEAM SE-hez, akik folyamatosan csábítgattak ilyen
olyan versenyekre. Most is addig duruzsoltak a fülembe, hogy úgy döntöttem erre
a versenyre elmegyek. Velük már futottam egy edzésmaratont. Most kíváncsi
vagyok arra, hogy a 6 órás futás meg én mihez kezdünk egymással. Majd később,
ha az életemben eljön az az időszak, talán ráfekszem a futásra is jobban.
Megint a FUTEAM SE. Mostanában jó a PR-juk, de meg is érdemlik. Hogyan
fogadtak?
Kedvesek voltak. Úgy fogadtak mint egy csapattagot.
Ösztönöztek, hogy kezdjek el versenyezni az élményért.
Tetszett, hogy hétköznapi emberként kezeltek.
Milyen amatőr
sportolókkal edzeni?
Nekem kimondottan lelkesítő.  Tisztelem őket, hisz család és munka mellett
futnak.  Erre áldoznak az idejükből, amire
sokan haszontalan időtöltésként tekintenek. Hisz hány embertől hallottam már én
is, hogy minek csinálod ezt az egészet? Miért kelsz fel olyan korán.  A futeamosok segítőkész, remek emberek,
nagyon tisztelem őket azért amit csinálnak.  Ebből a közösségből erőt lehet meríteni.
Ha a futásba is ilyen keményen odateszi magát Bettina…
Jön egy újabb őrület
Csábi Bettina életében, a futás..
A család már megszokta, hogy
ilyen vagyok. Ezekből a bolondériáimból nem csinálnak gondot.  Igyekszem úgy megoldani az edzéseimet, hogy az
a legkevésbé zavarja a családi életünket.
Fél 5-kor kelek és akkor edzem, este pedig nem a TV-t nézem, hanem
nagyjából 10-kor már alszom. Igyekszem az időmet nagyon hatékonyan beosztani.
Erre mindig ügyeltem. Fontos, hogy ne sérüljön a család és a szakvizsgám se a
futás miatt.
 
Kiknek ajánlod Te a
futást?
Kétféle embernek ajánlanám.  Egyrészt azoknak, akiknek nincsen ideje vagy
pénze. A futáshoz tényleg nem kell nagy befektetés.. Elég egy futócipő és
szabadidőruha. Futni bárhol és bármikor lehet. Másrészről azoknak, akiknek
valamilyen lelki problémájuk van. Én is sokszor futás közben szoktam
megnyugodni, átgondolni a dolgokat.  A
futás olyan, mintha az ember meditálna, kikapcsol az agy, minden elcsitul és
egyszerűvé válik.
 
Mi hajt?
Azt gondolom, az embernek mindig
kellenek a kihívások az újabb célok, hogy ne süllyedjen el a hétköznapok
szürkeségében. Nem?
Teljesen egyetértek
veled. Hisz bele is lehetne szürkülni a mindennnapokba. De ha olyan szerencsések
vagyunk, hogy találtunk valamit ami igazi kiteljesedést nyújt, miért hagynánk
futni. A maximalizmussal hogy állsz?
Hiszem, hogy nem lehet mindenben
a legjobbnak lenni. Egyszerűen kell egy preferencia sorrendet felállítani. Arra
törekszem, hogy a lehetőségeimhez mérten hozzam ki a maximumot magamból és az
edzéseimből. Tehát elfogadom, hogy én sem vagyok tökéletes.
Örülök, hogy Te is
azt a vonalat képviseled, akik bár kedvelik a futás, mégsem az alá rendelik a
teljes életüket. Ebben az erősen eredményorientált világban jó ezt hallani egy
volt élsportolótól!
Nagyon jó futást és sok sikert
kívánok  neked!
Remélem hamarosan személyesen is
találkozunk egy futórendezvényen!!

 

function fbs_click() {u=location.href;t=document.title;window.open(‘http://www.facebook.com/sharer.php?u=’+encodeURIComponent(u)+’&t=’+encodeURIComponent(t),’sharer’,’toolbar=0,status=0,width=626,height=436′);return false;} html .fb_share_button { display: -moz-inline-block; display:inline-block; padding:1px 20px 0 5px; height:15px; border:2px solid #008080; background:url(http://static.ak.facebook.com/images/share/facebook_share_icon.gif?6:26981) no-repeat top right; } html .fb_share_button:hover { color:#008080; border-color:#008080; background:#3b5998 url(http://static.ak.facebook.com/images/share/facebook_share_icon.gif?6:26981) no-repeat top right; text-decoration:none; } Megosztás