Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_keep_calm

Edzéseim, érzéseim

Nagyon de nagyon régen nem írtam már az edzéseimről. Remélem ezzel nem okoztam csalódást. Jó sok időt elvett az új blog összeállítása, és a posztok mai napig tartó rendezgetése. Ugye jobb lett? Pedig túl vagyok egy szuper “edzőtáboron”, amit a  nyaralás alatt tartottam magamnak. Nyakamon az Ironman 70.3,  és továbbra is triatlonos menetrendben telnek a napok. Az elégedetlen és a józan sportoló viaskodik bennem (mint mindig, és ahogyan évek óta), mert hol úgy érzem nem edzem/pihenek eleget, hol úgy érzem, hogy kihozom a maximumot a lehetőségeimből. Mindig csak a “nyafogás :), de biztosan te is egyensúlyozol magadban. (…) Valaki?! Ez a poszt most leginkább azoknak szól, akik már évet óta tolják a kilométereket.

Ha visszanézek az eddigi szezonra, nagyon sok mindenben sikerült fejlődnöm. Rutinban, magabiztosságban, önértékelésben. Nem, tempóban nem hiszem. Ahhoz már olyan minőségi ugrást kéne végrehajtani edzésmunkában, táplálkozásban, regenerációban, amit nem tudok bevállalni. Mindezzel együtt úgy érzem, sokkal érettebb lettem – és most nem a negyedik x-re célzok.  A másik amit észrevettem magamon, hogy elmúltak az újdonság erejével járó katartikus érzések a versenyekkel kapcsolatban. Félre ne érts! Nagyon szeretek versenyekre járni, de inkább olyan érzésem van, mint amikor mosolyogva ránéz az ember egy kisgyerekre.

 

Már ismered, hogy nagyjából hogyan viselkednek, tudod, hogy miként reaglálnak, persze külön külön mindegyik teljesen más. Idén ugyanazon a “pályán játszom” mint tavaly és tavaly előtt, és már nem újoncként. Lehetne még feszíteni a húrt, de azt majd akkor, ha a kölkök nagyobbak lesznek. Most inkább munka fronton “feszülök”. Motoszkál bennem egy teljes távú Ironman, de egyelőre nincs annyi időm, hogy tisztességesen fel tudjak készülni egy ilyen versenyre. Szerintem az még egy jó nagy szenvedés volna. Én pedig nem szeretnék 15-16 órát tobzódni a pályán. Nem mondom, hogy feltettem rá az életem, de a Celtman – skót triatlon vereny –  is szóba jöhetne, ha már nagyon ott leszek a szeren és képes leszek minden mást félretenni érte. Szóval ez még csak amolyan vágy féle, messze nem cél.

Ha évek óta edzel, és csak úgy magadnak a mindenféle egyéb teendők mellett, akkor valószínűleg eljutottál már te is a teljesítőképességednek ahhoz  a határáig, ami az adott életritmusod mellet szinte a maximum. Lehetnél talán gyorsabb vagy még “jobb” is a futásban, de az már nagy áldozatokkal járna. Nálam mára minden rutin – és életvitelszerűvé vált. Nem sikítok fel, ha 20 kilit futok, ha egy maratont,  akkor sem, ha megcsinálok egy féltávot – egyszerűen csak örülök, pontosabban nagyon jól érzem magam, ha futok, ha tekerek,  ha csinálom a napi rutint.

Nem is tudom miért írtam le mindezt. Illetve tudom. Olyan nagyon sok embert ismerek, akik szép csendben, hatalmas dolgokat művelnek. Talán érdemes azokról is írni, akik már évek óta benne vannak ebben a “játékban”, akik természetes higgadtsággal tolják az edzéseket, mert annyira megszokták már.

Nem éreznek eufóriát minden megtett kilométer után, pusztán egy belső egyensúlyt, amit a napi edzés ad.

EGY KICSIT A BRINGÁS ÉLETEMRŐL

Két hete voltam bringás teljesítménydiagnosztikán. Megnézettem, hogy bringán mit tudok, milyen pulzuszónákban kellene az edzéseimet végezni, hány wattal tolom a pedált, milyen fordulatszámon pörgök, és hogy ez az egész hogyan viszonyul egymáshoz.  Sokkoló hírt kaptam. Nincs meg a kellő bringás alapállóképességem, azaz hiányoznak a hosszú, lassú bringázások az edzéseimből. Ez abból derült ki, hogy a tekerés megkezdésétől kezdve fokozatosan emelkedett a tejsav szint a véremben. Aztán magas pedálfordulaton picit pattogok az ülésben. Szóval kiderült, hogy nem ártana, ha bringás edzővel is elkezdenék dolgozni. Valóban nem értek a bringás edzésmódszertanhoz. (Itt az ideje, hogy ezt is tanulmányozzam egy kicsit). Tény, hogy én a futásra alapozva ültem át a bringára, és szinte azonnal elkezdtem tolni a 80-90 kilométereket úgy, hogy az edzéseim javát a futás adta.

Teljesítménydiagnosztikán

Teljesítménydiagnosztikán

Még egy nagyon fontos dologgal foglalkoztam az elmút időszakban, ez pedig a bringa beállítása. Sokszor fájt a derekam bringás edzés után, és tudtam, hogy ez nem a törzsizmzatom gyengesége miatt lehet. Illetve úgy éreztem, hogy nem tudom leadni azt a teljesítményt ami bennem van .A bringán összeszedett kellemetlen húzódások pedig visszahatottak a futásra.  Valahogy éreztem, hogy nem teljesen ok a bringa.  Lemértek, hosszában és széltében, majd ez alapján beállították az ülésmagasságot, a kormány dőlésszögét, az ülés és kormány távolságát és minden egyebet. Állandóan azt éreztem a bringán, hogy nyomom mint az őrült, és az az erő ami bennem van, nem jön ki. Ma végre kipróbáltam az új beállítást – te jó ég! Hatalmas a különbség. Most a 30km/h az 1-10-es skálán nagyjából a 6-7-es terhelési szintet jelenti. Korábban ez a 27-28km/h volt.

Igaz már két éve triatlonozgatom, de mindig tanul az ember, és ez így is marad asszem’. Íme néhány apróság. A Vasi Vasemberen nem értettem, hogy miért nem tudok én normális tempóval tekerni. Majd a versenyt követő hétvégén elmentünk a hazai csapattal tekerni a Szentendrei-szigetre (a vv-hez képest akkor ültem ismét bringán). Egyszerűen 28-30km/ óránál gyorsabban képtelen voltam tekerni, pedig toltam mint az állat. Ha valami, akkor a combom szerintem az átlagnál erősebb, ok a keringésem nem egy csúcs. A csapat amelyikkel tekertem,  teljesen elhagyott, egyedül vergődtem a szembe szélben immár 24-26km/h között, Kisoroszi felé. Amikor a többiek visszafordultak, egy srác ránézett a bringámra, mert látta, hogy valami nem ok. Kiderült, hogy a hátsó fékpofa rá volt szorulva a kerékre, azaz szinte végig fékeztem a hátsó kereket. Ennyit a rutintalanságomról – hogy egy ilyen evidens ellenőrzés gondolata be sem ugrott. Aztán a kerekemet nem szorítottam be rendesen az összeszerelésnél – szóval volt pár gikszer.

Végre egy be van állítva a bringám, a derékfájás megszűnt tekerés közben!

Végre egy be van állítva a bringám, a derékfájás megszűnt tekerés közben!

Amikor NY-ban voltam, elmentünk a férjemmel egy bringa kiállításra. Egy egykori török bringás válogatott pasi megnézett rólam egy bringás képet, rögtön elkezdte mondani, hogy mi a hiba a testtartásommal. Ajánlott egy beállítást, ami kvázi egy bringa robot. Egy órát kell tekerni a beállítást bemérő bringán, ami tekerés közben automatikusan mozog, miközben riportolja a tekerés paramétereit. Addig finomhangol a bringás alatt, még a legjobb teljesítményt nem produkálja a kliens. Végül beáll, és megadja az ideális bringa paramétereit. Nem próbáltam ki, mert Bostonba kellett volna “csak átugrani”, ahogy ő mondta (köszi).  Idehaza mindenféle mérőkütyükkel és próbálgatással azért egy egyelőre jónak tűnő (kop-kop) belállítást sikerült összerakni a Sportlabosokkal.

AZ EDZÉSEKRŐL

Reggel indultam vagy a konditerembe jártam futni a nyaralás alatt.

Reggel indultam vagy a konditerembe jártam futni a nyaralás alatt.

A nyaralás alatt 38-40km-t futottam egy hét alatt. Nem tudom pontosan, mert az órám egyszer lemerült, de nem is lényeges. Menekültem a meleg elől, így 2x10km-t futópadot toltam le. Végül is kibírtam úgy, hogy egy zeneTV szórakoztatott.  Egy komolyabb edzésnapot is szerveztem magamnak a légkondis teremben. 1 óra tekerés (33,7km lett) után, 1 órát futottam – fartlekeztem. 7-6:30-5 perces kilométereket váltogattam. Te jó ég, mennyivel könnyebb futópadon futni… . Mivel a bringán “bemelegítettem”, sokkal könnyebben ment a futás.

Baromi jókat úsztam a tengerben. Kifigyeltem, hogy reggelenként nyugisabb a víz, déltől pedig nagyon hullámzik. 4 alkalommal voltam úszni, ebből kétszer nagy hullámokban. Olyan 8-9 km körül jött össze a héten. Úgy éreztem magam, mintha betettek volna egy befőttesüvegbe, amit állandóan ráz valaki. De ezt is meg lehet szokni, csak úszni kell és a levegőt nem a hullámok érkezése felőli oldalon venni. Ezért is érdemes többféle ritmusban megtanulni a légvételt.  Idehaza már nem uszodába járunk, mert használhatatlanok a tömeg miatt. Lemegyünk a Dunára úszni. Áramlással szemben mit mondjak, kőkemény. Visszük a tenyérellenállást, hogy jobban haladjunk, így az edzés is koncentráltabb. Eddig 1100 métert mentünk egy edzésen, de mozgó vízben ez egy teljesen új élmény. Egyedül ki ne próbáld!!!!  Távirati stílusban ennyi. Az Instán naprakészebben láthatod az edzéseimet, ami itt jobb oldalon is be van linkelve.

Ezzel a tenyérellenállással úszom a Dunában.

Ezzel a tenyérellenállással úszom a Dunában.

Tartsuk az Instán is a kapcsolatot. Tudod: futasrol_noknek és használd a #futasrol_noknek taget!

 

Jó futást

 

Györgyi