Egy amatőr futónő naplója

eleg_a_telbol

Elég már a télből!

Ezen a hétvégén pont csodás tavaszi időnk volt, de csütörtökön még bokacsavargató és bokáig érő latyakban futottam. Nálunk egészen sokáig megmaradt a hó, még a kertünkben is bőven van belőle, tavaszi hőmérséklet ide v. oda.

Régen volt igazi telünk. Most megkaptuk! 😛 Hetekig kemény mínuszok, most pedig a latyak. Bevallom, most többször volt szükségem arra, hogy nyakon ragadjam magam, és kilökjem nyafogó testem az ajtón. Ott kattogott a fejemben egy csomó negatív gondolat, hogy “hú, de hideg van kint”, “már megint egyedül”, “de jó lenne egy meleg tea mellett Szívek szállodáját nézni” – aztán persze rögtön jött az ellengondolat, hogy “gyerünk, lépj át a nyafogáson, csak csináld”.  És ez tényleg működik, mármint, ha átlépek az ilyen gondolatokon. Nem szabad elkezdeni csámcsogni rajta, mert akkor elindul a belső alkudozás.

Nagyon vágytam a tárasaságra, mert egyedül borzasztó nehéz volt mentálisan a 2,5 órás terepezés. Társaságom persze nem nagyon volt. Már az erdő szépsége sem motivált! Egy dolog, JéBé edző figyelme, és a tavaszra tervezett versenyek tartották bennem a lelket, hogy menni kell. B verzióban valószínűleg ültem volna itthon, dolgoztam volna, és növesztettem volna a fenekem. Erre szoktam azt mondani, hogy az életben nincs egyhelyben állás. Vagy előre haladunk vagy hátra. Akkor pedig inkább előre.

Ha már ez egy ilyen panaszkodós poszt, akkor azt is bevallom, hogy a -10 és -15-ben futott kilométereket sem sírom vissza. A legkényelmetlenebb az volt (még mindig), mikor a Börzsönyben futok egy hosszabbat, majd visszaérve az autóhoz, a nyirkos cuccomra ráveszem a meleg kabátomat, és beülök a hideg autóba. Utálok izzadt cuccban állni, ülni – hiába fűtök a kocsiban. Próbálkoztam azzal is, hogy gyorsan átöltözöm, legalább felül. Az egy fokkal jobb, de szívem szerint azonnal ugranék egy meleg vízzel teli fürdőkádba minden hegyi futásom után. Szóval a mostani téli futásaim kissé nyűgösre sikerültek és mivel nincs vége, még mindig azok.

A kemény téli futásokat egy jó 10 napos megfázásos – köhögős betegséggel koronáztam meg. Visszatérésemet pedig az eheti csütörtöki futással, és a Tajga traillel ünnepeltem. :S

Ez utóbbi kegyelemcsapást mért rám. Újra köhécselek. :(

Legyen vége a télnek, mert nem tudok normálisan készülni a Mátrabércre, és a  UTH-ra (Szentendre – trailre, no…! ). Szóval nem mindig csupa móka és kacagás a futás. De mi az?!

 

Jó futást

Györgyi