Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_bringazas_4

ExtremeMan Nagyatád – szívdobbantós

Szerettem volna eljutni 2015-ben Nagyatádra, hogy legalább csapatban ott lehessek “A” triatlon versenyen. Ez az az ironman verseny, ami a legnagyobb múltra tekint vissza idehaza.  Nem jutott időm a szervezésre, így nem indultam. Mivel ma sokat dolgoztam, így több órán keresztül néztem az élő közvetítést és e blogposzt írásának pillanatában is nézem a 15:31:21 utáni befutókat még mindig.

A 2015-ös nagyatádi ironman győztese!

Csomor Erika, kétszeres duatlon világbajnok, a magyar női triatlon egyik legsikeresebb sportolója.

Hallgatom Péter Attilát, aki nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell jó hangulatot varázsolni egy versenyen. Hogy nem tudod ki ő? A BSI versenyein rendszeresen ő nyomja a szöveget.  Profi. Jönnek-mennek a gondolatok a fejemben, kiírom magamból. Olyan klassz ez a nagyatádi verseny a monitoron keresztül, élőben még jobb lehet.

Hogy mit láttam?

 

– Ezt a versenyt szívből csinálják. Lehet, hogy közben biznisz, de előbb volt szívügye a szervezőknek mint biznisz és szerintem még most is inkább szívügyünk – és ez látszik. Legyen a futás a triatlon szerelem és aztán csináljon belőle bárki is üzletet. A másik iránytól – fussatok birkák, mi megszervezzük nektek, csak fizessetek – kiráz a hideg.

– Ezen a versenyen egyszer indulnom kell, mert összegyűlnek a legnagyobbak (pro triatlonosok), a legelvetemültebb amatőrök és nagyon sok hétköznapi futó, triatlonozó nő és férfi. Egy ilyen társaságban lenni eleve jó.

– Többször volt az az érzésem, hogy ha neki megy, akkor ez nekem is menne. (Ugye menne?)

– Egy brutális pozitív érzelmi koncentrátum.  Nézed az arcokat és látod, hogy őt is és őt is megfogott valami ebben az egészben, amit úgy hívnak futás, triatlon, önmagad legyőzése.

– Ez a verseny tud annyit, hogy egész évben motivációt adjon azokon a napokon, amikor inkább lemondanál az edzésről.

Képernyőfotó 2015-07-25 - 11.46.46– Sokféle versenyszámot szerveznek, és egyik sem erőltetett. Triatlon, hosszú úszás a legőrültebbeknek, 2/3 maraton, női futás és a kedvencem az Ironmanó.

– A versenyről profi élőközvetítést is nézhetsz. De nem ám olyat, hogy leállítanak egy kamerát, aztán tessék nézzed. Voltak élő képsorok a versenypályáról, a központról, voltak a helyszínen műsorvezetők és minden percet végig közvetítettek a narrátorok. Úgy tűnik nem csak a focit, de egy ilyen rendezvényt is klasszul le lehet kommentálni. Lehet, hogy van még mit javítani a technikán – de azt kell mondjam, hogy maximálisan szórakoztató volt a program, együtt éltem az eseményekkel.

– Olyan hatalmas motivációs erővel bírt a közvetítés, hogy alig vártam, hogy elinduljak tekerni. Voltam is, mentem egy 91 kilométeres kört. Egészen jó kis tempót sikerütl diktálnom magamnak. 36-31,5km között ingáztam. A vihar már környékezett, így itt -ott erős szelem volt. A Budapest Ironman 70.3-on is előfordulhat, nem is bántam. Csak szokjam a szivatást. Tahitótfaluban jól eláztam, aztán csak 25 percet kellett várnom a kompra. Még fázni is fáztam. Mégsem bántam semmit. Imádtam a mai napot, mintha Nagyatádon lettem volna!

futasrol_noknek_bringazas_3Minden kedves ismerősömnek, aki részben vagy egészben teljesítette a nagyatádi ironmant, szívből gratulálok!

A teljesség igénye nélkül: Beck Mónika, Szabó Anna, Schütz László, Nagy Antal. És 2/3 maratonon hallottam Cser Zsófi nevét is, aki tudom, hogy időnként olvassa a blogot.

Ja, hát sosem voltam még Nagyatádon. Mindezt a mai közvetítés után írom. Anyira jó volt.

 

Jó futást!

(úszást és bringázást)

Györgyi