Egy amatőr futónő naplója

10733612_1508442492742240_1256358499_n

Foglalkozása: FUTÓ (ha véletlen UFÓ-T olvastál, az nem a véletlen műve)

Papp Kriszta olimpikonnal, profi futónővel a blogszférában ismerkedtem össze. Bennem élt az a tévképzet, hogy egy profinak csak nyűg és elvesztegetett értékes perceket jelent egy 1:50-es félmaratonért küzdő amatőr futóval beszélgetni. Kriszta közvetlensége, mindenféle sztár allűröktől mentes, barátságos és jópofa stílusa, rögtön kellemes hangulatot teremtett, amikor pár hete egy közös futásra, majd egy rövidebb beszélgetésre összejöttünk. Bevallom nem azért kerestem fel, hogy megtudjam mi a titka a 3:20-as kilométereknek – mert az a vonat már elment. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen egy profi futónő élete itt Magyarországon! Na jó, azért megpróbáltam kihúzni belőle egy-két tippet, hátha mi is jobban hasítunk majd.

 

Papp Kriszta középen. Az egyik leggyorsabb félmaratonista Európában, a nők között!


Találkozásunk helyszíne nem is lehetett más, mint a Margitsziget. Kriszta épp az őszi-téli edzésidőszaka előtti háromhetes pihenőjét töltötte találkozásunk időpontjában. Ez némi bizakodásra adott okot, ami a közös futásunkat illeti, de így is volt bennem egyfajta megfelelési kényszer: vajon képes leszek-e megfelelő futópartnere lenni egy profinak? Miután átvedlettünk futócuccba, bemelegítettünk. Kriszta rövid átmozgatás után intenzív nyújtásba kezdett. Ezekről hoztam neked fotókat is.

Elmesélte, hogy nem én vagyok az egyetlen amatőr futó, aki zavarba jön, ha a közös futótempót kell egyeztetni. Kérte, hogy ne aggódjak, ő majd igazodik az én sebességemhez.  (Mondjuk fordítva nem is lett volna esélyes a dolog.) Azért elárulta, hogy ő 4:20-4:30-as perc/kilométereken regenerálódik. Maradjunk annyiban, hogy igyekeztem megvédeni az amatőr futók becsületét. Lehet, hogy emiatt a tempózás miatt sikerült a BBU-n ismét 1:50 alá küzdeni magam? A 10 kilométeres közös futásunk után, beültünk a MAC (Margitszigeti Atlétikai Centrum) előterébe a kávéautomata mellé egy kis csevegésre.

BESZÉLGETÉS PAPP KRISZTINA PROFI FUTÓNŐVEL

A futás összeköt, szoktuk mondani amatőr körökben. A profi magyar futókról közben pedig semmit sem tudunk azon kívül, hogy kinek a neve mellett milyen szuper időeredmény szerepel. Az emberről, a futóról nagyon kevés szó esik.
Sajnos ez így van. Elég nagy távolság van a profi atléták és az amatőr futók között, ennek pedig nem kellene feltétlen így lennie. Külföldön gyermek -és ifjúsági valamint a népszerű országúti futórendezvények aktív szereplői a profik. Ott állnak a versenyek rajtjában, a díjkiosztón, szerepelnek a promóciókban, ott mozgolódnak az amatőrök között. Így könnyen van lehetősége bárkinek arra, hogy szóba elegyedjen velük.


Talán ezért is kezdtél el blogolni? (Kriszta, Futógondolatok címmel ír blogot)
Barátnőm, Kun Gabriella újságíró nyüstölésére kezdtem el írogatni. Elsődleges célja az, hogy tapasztalataimat megosszam, és mások okuljanak az esetleges hibáimból vagy jó ötleteket adjak. Ugyanakkor a profi sportot is szerettem volna “népszerűsíteni”.  Gyönyörű dolog a hosszútávfutó élet, minden nehézsége ellenére. Van benne lehetőség, és igenis oda tudunk férni a top mezőnybe. 

Akkor remélem, hogy ez a kis beszélgetés is hozzájárul ehhez a küldetésedhez. Tegyük is tisztába gyorsan, hogy mit jelent az, hogy profi futó vagy? 
Elsősorban azt jelenti, hogy ebből élek. Futok, nincs mellette más civil munkám. Bejelentett állásom van az egyesületemnél (UTE), talán sportállásnak hívják ezt hivatalosan, nem is tudom pontosan.  Az egész napom gyakorlatilag az edzésből, és az arra való felkészülésből (regeneráció, erősítő edzések stb.) áll.

Futásból élsz. Azt értem, hogy mondjuk egy pincér miből kapja a fizetését, de a futásból hogyan lesz pénz a te kezedben?
Az egyesületemtől kapok havonta fizetést. Aztán ott vannak a nemzetközi versenyek, ahol ha sikerül jól szerepelnem, szintén hozzájuthatok pénzdíjhoz. Különböző kategóriájú versenyek vannak, melyeken a pénzdíjak is egyenesen arányosan nőnek, a konkurenciával együtt. Ilyen például a London maraton. Ennyire magas szinten már repkednek akár a százezer dollárok is a legjobbaknak, viszont a nyolcadik hely körül (2:28-as idővel), sokszor már semmi sem jut. Ezért kell a menedzser, aki a szintünknek megfelelően keres versenyt, hogy anyagilag is pozitívan jöjjünk ki a dologból. Létezik még a Wesselényi közalapítvány, ahonnan szintén kapok támogatást. Ha ez az alapítvány nem létezne, akkor sok élsportoló kerülne nehéz helyzetbe. Ebből a pénzből fizetem az edzőmet, a gyúrót, a különböző regenerációs kezeléseket (szauna, manuálterápia, orvos, gyógytornász). Kapok még edzőtábori hozzájárulást is, de az nekem sosem elég, mert elég sok mindenre kell költeni. A Nike 8 éve támogat, amiért szerencsének érzem magam, és hálás is vagyok.

Ez azért komoly pénzügyi sakkozást is jelent, gondolom ebben segít valaki.
Nem egyszerű anyagilag, ez tény. Van egy menedzserem, Spiriev Attila. Ő segít felhajtani versenyeket, szervezi a szponzorációkat. Nagyon elégedett vagyok a munkájával.

Hogyan működik üzletileg a futó és egyesületének viszonya?
Az egyesületeknek természetesen érdeke, hogy minél eredményesebbek legyenek a sportolói, mert ez alapján kapnak pénzt. Számít, hogy hány atléta jut ki a klubból az olimpiára, hányadik lesz a csapat az országos versenyen, aztán mindenféle támogatások vannak, ha a klub olimpikon sportolókat nevel.

Mennyire lehet egzisztenciálisan perspektíva a profi sport egy fiatalnak?
Tény, hogy egyre nehezebb “pozícióba” kerülni. Előttem is voltak nagy úttörők, akik megmutatták, hogy el lehet jutni nagyon-nagyon messzire. Nagyon fontos egy fiatal számára, hogy lásson pozitív példát. Remélem, hogy én is tudok majd inspirálni egy-két tehetséget. Nehéz, küzdelmes út, de megérni.

Az amatőr futók szerelemből futnak. Sokan nem is tudják elhelyezni a “futásból keresem a pénzt” helyzetét a saját életükben. Egy profinál vagy konkrétabban nálad, – most provokállak egy kicsit – beszélhetünk még a futás szeretetéről vagy a “jól futni” egyfajta munkaköri kötelezettség?
Egy kicsit furcsa a helyzet. A környezetemet megőrjítem azzal, hogy “nem érdekel” a pénz. Egyszerűen nem megy csak a pénzért futás. Így vagyok kódolva. Természetesen szükség van bevételre ahhoz, hogy futni tudjak, de csak ezért, hogy még több és több legyen, nem kockáztatom sem a sérülés lehetőségét, sem az egészségem. Annakidején a futás megtalált,  megmentett, adott egy utat.  Nálam a futás sokkal több mint szeretet – összetartozunk.

Hogyan néz ki egy napod?
A felkészülési időszak az maga halál. Ilyenkor peregnek a napok, nem is tudom, hogy mi van. Ebben az időszakban két futóedzésem van naponta. Délelőtt futok egy erősebbet. Ilyenkor 4km bemelegítés után résztávozom. Futok 10×1000 métert vagy 3x4kilométert a tervezett versenytempó alatti időben, esetleg 600 méter lendületeset és 400m lazábbat váltakozva. A résztávoknál alapozom meg a sebességemet. Edzés végén 4 kilométer levezetést szoktam tartani. Utána következik a regeneráció vagy egy kis alvás. Majd délután ismét kimegyek edzeni, de akkor már egy könnyebb egyenletes tempójú futás következik. Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy a délelőtti edzés után egy erősítő edzést is beiktattam a napomba. Hát, ki is voltam! Most ezt másként csinálom, és a délutáni etap után erősítek.

Jól értem, hogy sokszor edzel egyedül?

http://blog.futasrolnoknek.hu/hogyan-legyel-gyorsabb-kovetkezo/

Általában egyedül edzem, az edzőm, Káldy Zoli áll a pálya szélén. Néha csapódom valakihez, de ez nem általános. Viszont nagyon örülök, ha összejön egy-egy ilyen.  Amúgy robottípus vagyok. Ha valamit előírnak nekem, azt én szépen megcsinálom. Volt egy olyan felkészülésem, amikor elutaztam Portugáliában edzőtáborba 6 hétre, teljesen egyedül. Se az edzőm, se a párom nem volt velem.  Ott minden nap 7-kor keltem, fél 8-kor reggeliztem, 9.30-ra kint voltam a pályán, 10-re bemelegítettem, megcsináltam az edzésemet,  fél 12-re végeztem. Aztán aludtam és délután jöhetett a következő adag. Más dolgom sem volt, csak edzeni és pihenni. Az eredmények is akkor jönnek, ha ez a kettő jól működik.  Sokan azt mondták, hogy nem vagyok normális. Nekem ez a robotmunka bejön. Egy ilyen pihenő időszakban széthullok.

Hány kilométert vagy milyen jellegű edzéseket tolsz egy kemény felkészülési szakaszban és egy könnyebb időszakban? 
Keményebb időszakban 150-160 kilométert futok egy héten. Most itt állok a maratoni felkészülés kapujában, úgy gondolom, hogy ez a kilométerszám nőni fog. Egy héten 4 keményebb edzésem van, és 3 könnyebb. Amikor felkészülési időszak van, akkor minden hetem kőkemény.

Egy évben hány célversenyed van? Esetleg képzeljem úgy, hogy startra készen kell tartani a testedet, mert bármikor beeshet egy verseny és akkor menni kell?
2014-ben a célversenyem a Róma-Ostia félmaraton és a félmaratoni vb, majd a 10 000m-es  Európa- bajnokság volt. A többi verseny, mint magyar bajnokságok, csapatbajnokság, csapat eb, mind munkából mentek, ami hihetetlen fárasztó. Év elején megbeszéltük, hogy mire készülünk, ehhez is tartottuk magunkat végig, és bejött!

De még milyen szépen bejött! Azért mondjuk el az olvasóknak, hogy a Róma-Ostián egyéni csúccsal (1:09:50) lettél 5., két etióp és két kenyai versenyző mögött, még a félmaratoni világbajnokságon minden idők legjobb magyar eredményét érted el (1:10:07). Ott 11. lettél, és a 3. legjobb európai futó voltál! De térjünk vissza egy kicsit a futókarrieredhez. Pályaversenyző voltál, majd elkezdtél félmaratonozni, most pedig arról hallani, hogy 2015-ben maratonra készülsz. Hogy jött az ötlet?
Megfogadtam, hogy ha 70 percen belül futom a félmaratont, akkor érdemes megpróbálkoznom a maratonnal. Idén ez sikerült, úgyhogy muszáj.:)) Egyébként már két éve beszélgetünk erről, ellenfeleim, menedzserek is kérdezgettem már a maratonról, főleg az idei évben. És hát, én sem leszek fiatalabb. 32 éves vagyok idén. Azt gondolom, megértem rá, főleg fejben. A testem pedig, – remélem velem tart majd.

Eddig még sosem futottad le a maratoni távot ugye?
Így van.


Úgy tűnik számomra, hogy az elit atlétáknál is nagy presztízse van a maratoni távnak.  Miért?
Főleg az utóbbi 5 évben. Tömegével mentek ki a pályaversenyzők az utcai versenyekre, a több pénz reményében. Viszont mostanra annyira telítődött az utca, hogy évről-évre nehezebb jó eredményt elérni. Személy szerint nekem jobban tetszik az utcai futás. Jobb a hangulat, sokkal több ember van kinn egy rendezvényen. Elképesztő a hangulat. Ha a budapesti Nike – idén WizzAir – félmaratont veszem, évről-évre egyre többen versenyeznek és egyre többen szurkolnak. Szeretem nagyon. A maraton, pedig maraton. Nagyon hosszú és szép út, mire az ember eljut oda, hogy lefussa. Önismeret a javából.

http://blog.futasrolnoknek.hu/hogyan-legyel-jobb-futo/



Azt mondtad, hogy az első maratoni bemutatkozó futás nagyban meghatározza egy atléta megítélését a jövőben. Mit jelent ez pontosan? Mit teszel azért, hogy a lehető legjobb legyen a bemutatkozód ezen a távon? 
Azt szokták mondani, hogy az első maraton meghatározza a továbbiakat. Ha brutálisan rossz élmény, onnan nehéz visszajönni. Én még nem tudok nyilatkozni ez ügyben. Ha a profi világot vesszük, jól debütálsz, akkor keresett leszel. Ha nem, akkor kőkemény munka mire felkapaszkodsz. Sokkal könnyebb egy jó nyitás után boldogulni. Egyet tudok tenni: edzeni, edzeni, edzeni! Mindent megteszek ami ehhez kell. Úgy szeretnék odaállni, ha eljött az idő, hogy tudom, készen állok. Az edzőmmel megbeszéltük, hogy nem fog odaengedni a maratonhoz addig, amíg nem látja rajtam, hogy összeállt bennem ez a táv. Én pedig megígértem, hogy hiszti nélkül elfogadom majd, amit mond. Sokan tanácsolták, hogy az első maratonomra válasszak könnyű pályát, ne törődjek az idővel, inkább fussak biztonságosan. Legyen azért mezőny, hogy ne egyedül kelljen végigcsinálnom. Szóval kaptam hasznos tanácsokat.

Pároddal építitek a közös családi házat, gondolom lassan jön az esküvő és a családalapítás kérdése. Hogyan tervezed a jövőt?
Most egy kicsit Dávid enged ez ügyben. 2016-ban Olimpia lesz. Nagyon szeretném megcsinálni, ő pedig partner ebben a tervemben, teljes mértékben. 40 éves koromig mindenképp szeretnék profi maradni, ha a testem engedi. Aztán lehet, hogy egy nap – mint Forrest Gump a sivatag kellős közepén -, majd én is megállok valahol, és azt mondom: most hazamegyek, nagyon elfáradtam.

A futás után pedig jön egy másik izgalmas szakasz. Családi élet, gyerek, munka. Érdekel az online újságírás, de akár gyerekekkel is szívesen foglalkoznék majd később. Tervezem az edzői tanfolyamot is, nem zárom el magam csak a futás világába. Nyitok mindenfelé, figyelek, tanulok, okulok.Kriszta, köszi a beszélgetést és nagyon jó felkészülést kívánok neked a maratonhoz!

TOVÁBBI ÉRDEKES TARTALMAK:
Futás hidegben, ruhatippek. 
Pulzusmérés a futásban. Edzéscélok, tesztek.
Miért lesz valaki jobb futó? Interjú Dömötör Edittel a TE sportélettani laborának munkatársával.