Egy amatőr futónő naplója

időjárás

Futás nélküli héten vagyok túl

Ilyen sem volt már vagy két éve, hogy legalább egyszer ne futottam volna egy héten. Most ez is megtörtént. Így jár, aki a nyári időszámítás és a megszokások rutinjának csapdájába esik. Ez a poszt most csak rólam és meggondolatlanságom történetéről szól. Nem lesz semmi okosság, csak némi tanulság.


Ez volt a nap, amikor elszúrtam.
Bő két hete, a napra is pontosan emlékszem (október 18.), gyönyörű szép idő volt. A meteorológiai tippek is stimmeltek aznapra. Tálcán kínálták magukat a körülmények a futásra, vakítóan sütött a nap, bár bent a házban már hűvösebb volt, mint kint. Ilyenkor az ember még nem fűt, hiszen egyrészt ezt a lépést mindenki igyekszik elodázni amíg lehet. Továbbá a fűtés beüzemelése visszavonhatatlanul pontot tesz az indiánnyár végére. Nem is volt még szükség rá.
Na ezen a szép napon futottam egy jót. Hazaérkezve úgy gondoltam, hogy beteszem még a mosogatnivalót, főzők még egy teát és belenézek egy magazinba.
Nagyjából negyedórát szöszöltem. Utána fordultam rá a szokásos ruhacsere, zuhanyzás koreográfiára.
Itt volt az első hiba!
Másnap kiderült, hogy későn léptem. Taknyosan, nyűgösen ébredtem. Szomorúan konstatáltam, hogy az elkövetkezendő hétvégén én nem futhatok. A dolog fokozódott. Jött a hőemelkedés, a fulladásig tartó köhögésrohamok, az eldugult orr – szóval megvolt a klasszikus megfázás minden tünete.
Már tök jól voltam. Ilyen esőben
nyomtuk a csajokkal.
5 nap kórság után, a  hét végére ismét jobban voltam. Nem bírtam a kiométerhiányommal. Szerveztem is gyorsan három futóklubot. Ezen a hétvégén igen esős időnk volt, ami különösebben nem zavart.
Aztán a vasárnapi haladó klubban, féltávnál megkértek a csajok, hogy nyújtsunk egy kicsit. Sajnos belementem a dologba. Itt volt a második hiba!
Nem álltunk meg túl hosszan, mondjuk 2 percre, de már éreztem, hogy fázom egy picit.
Utána legalább 800 métert kellett futnom, hogy visszamelegedjek.
Mivel előzőleg nem sikerült tökéletesen kiütni önamgam, így tettem róla, hogy a hétfő cudarul induljon. Családom nagy örömére elment a hangom is. Visszatértek a fullasztó köhögések  és minden egyéb. A lista további kiegészítésként jött még az ízületi fájdalom is. Pont!
Ebben az írásban nem az egyéni nyavajám a lényeg, hanem a “hol hibáztam” átgondolása!
Hogyan is lehettem akkora m–ha, hogy nyirkos cuccban leállok hűvös helyen?
Ez még a nyári reflex.
Három fontos tanulsága van ennek a történetnek!
Hűvös időben (vagy szobában), 
– az izzadt cuccot futás után azonnal le kell venni,
– nem ajánlatos megállni futás közben, még rövid időre sem!
A betegséget/sérülést teljesen ki kell pihenni, mert a vége még több kényszerszünet lesz!
Szoktam mondani, hogy ha kerülget a betegség, akkor még érdemes lehet elmenni futni. Egy jó kis futás sokszor elejét veszi a nyavaják kialakulásának. Ez viszont csak akkor érvényes, ha még nincs orrdugulás vagy hőemelkedés. Csak enyhe, jelezgető tünetek esetén működhet a futás, mint gyógyír. A fent leírt tüneteim mellett én is leálltam.
Jelenleg 7 napja nem futottam.. és ezt is ki lehet bírni.
Mi volt a büntetésem?
Itt nem futhattam. Nem kínzás ez?
A gyerekek őszi szünetében a csodás Garda-tónál pihentünk és én egy árva métert sem tudtam futni, mert még ott is köhögtem és izzadtam séta közben is. Pedig hányan futottak el mellettem… Az egész hely csábított a mozgásra, de nekem ezt most ki kellett hagynom.
Holnaptól vagy szerdától indulok futni ismét. Edzést kedden már tartok, tehát lassan visszatérek a régi kerékvágásba.
Mindenki vigyázzon magára!
Jó futást!
Györgyi