Egy amatőr futónő naplója

vivicitta2

Futóverseny TOP 10 – 2013

Minden látszat ellenére nem vagyok nagy versenyző. Voltam pár versenyen, de nem csak ebből álltak a hétvégéim. Az itthoni adminisztrációs rendszerem szerint 16 futóverseny van a 2013-as listámon. Ebben természetesen nincsenek benne a közösségi futások a duatlon, a Balaton átúszás és a túrák.  Igen nehéz összehasonlítani a körtét az almával, mégis megpróbálkozom összehozni a saját futóélmény-futóverseny TOP 10-es listámat. Év vége lévén felelevenítem az élményeket, rangsorolom a versenyeket a fejemben, melyik is volt a legkedvesebb? Kicsit olyan ez lista készítés, mint amikor a mesebeli király igyekszik rangsorolni, hogy melyik fia a legkedvesebb a számára. Nincs igazi rangsor, de azért mégis van amelyik valamiért egy picit közelebb áll a szívéhez. Egy szó mint száz, van amelyikre szívesebben gondolok vissza.  Nem a szervezés, nem a frissítő állomások minősége, nem az érmek szépsége miatt, egyszerűen akkor, ott valamiért sokat kaptam az adott versenytől.  A bennem élő élmények alapján készült ez a ranglista, ami csak az enyém, az én világomat tükrözi.  Kíváncsi vagyok a TE listádra is, ezért kommentelj ide vagy a Facebookra. Mondd el Te is, melyik futóélményed vagy versenyed volt a legkedvesebb számodra 2013-ban!
LEGKEDVESEBB VERSENYEIM 2013-BAN
10. VIVICITTA FÉLMARATON (szervező: BSI)
Ez volt az a verseny, amire nem volt túl nagy kedvem elmenni. Az idei évemre a tömegrendezvényektől való elfordulás a jellemző, vagy hadd fogalmazzak inkább úgy, hogy az idei év volt a nyitás a csendesebb, magányosabb megpróbáltatások irányába. Visszatérve a Vivicittára, bizony jól jöttek a lelkes, első félmaratonista futótársaim, akik magukkal húznak. Az ő lelkesedésük vitt el a Vivicittára, illetve jó lehetőség volt ez a verseny a nyári iron féltáv felkészülésére. Ebben az időben kezdtem kóstolgatni a triatlont egy kicsit határozottabban. Egyébként életem legrosszabb félmaratoni eredményét hoztam össze itt, még éppen 2 óra alatt.  Ugyanakkor ezen a Vivicittán sok kedves futótársam örömében osztozhattam, ezért került fel hát a Vivicitta a TOP10 10. helyére.  Írtam is róla egy beszámolót, melyet itt olvashatsz – Vivicitta élménybeszámoló.
9. COCA-COLA TESTÉBRESZTŐ 30KM/Spar maraton (szervező: BSI)
Ha egy ismerősünk nem hív fel, hogy a fiúk indulhatnának a Riska futamon, akkor talán el sem indulok a SPAR maraton egyik kísérő rendezvényén a Coca-cola testébresztó 30km-es távján.  A sok tavaszi és nyári verseny után már nem maradt bennem motiváció egy újabb maratonhoz. Egy szó mint száz, a verseny reggelén a nevezési sátor zárása előtti utolsó percben, horror összegért beneveztem a 30km-re. Ez egy jó kis futás volt. A rajtunkat Budára tették, így a Hősök teréről át kellett villamosoznom sokad magammal a gyülekező pontig. Jó hangulatban utazgattam, sok blogolvasóval is összefutottam. Végül 3 órán belül lefutottam a 30 kilit.  Elégedetten távoztam a versenyről, kár lett volna kihagyni, tömeg ide vagy oda. Ez tényleg a futás napja volt! Azt hiszem ez egy kötelező rendezvény! Blogbejegyzés természetesen született róla, Futás Napja last minute címmel.







8. HORVÁTH JÓZSEF EMLÉKTÚRA-EMLÉKFUTÁS (szervező: Teljesítménytúrázók Társasága)

Ez volt életem első igazi terepfutása a Börzsönyben. Szokolyáról indultunk, nagyjából 18km-t tettünk meg, közel 600m szintkülönbséggel, Nógrád és Királyrét érintésével, majd visszaérkeztünk Szokolyára. Végig erdőben, csobogókon keresztül, a természet tenyerén futottunk, ah isteni élmény volt! Ennek a futásnak több pillanata is bármikor felidézhető képként él a fejemben. Egyrészt csodálatos tavaszi idő ért minket ezen a napon, a helyi csapattal futhattam ami mindig nagy élmény a számomra,  családias, barátságos hangulat jellemezte az egész rendezvényt. Kellemesen szokatlan, csendes, tömegektől mentes, illatos verseny volt ez. A befutó utáni zsíroskenyér pedig maga volt a manna. Az élet legegyszerűbb dolgai a legjobbak. Ezt a futást aztán ősszel a megismételtük. Sosem fogom elfelejteni. Blogbejegyzést nem írtam róla, de rengeteg képet készítettem, amit a Facebookra feltöltöttem akkor tavasszal. Ja, és aminek örültem: itt kaptunk egy kis emléklapot és egy kitűzőt is a teljesítésről. Szeretem ha vihetek haza egy kis emléket.







7. SUHANJ 6 ÓRÁS FUTÁS CSAPATBAN (szervező: Suhanj

No, ez megint egy új típusú verseny volt az életemben. Az első körbe-körbe őrület. Egy 6 órás ultrafutó verseny keretein belül lehetőség volt csapatok számára is nevezni az emberi mókuskerékbe. Egy 2 kilométeres körön keringőztünk éjféltől reggel 6-ig. Vittünk magunkkal nyugágyat, pokrócokat, kaját, piát, tisztára woodstok feeling volt. Jó hangulatú, családias kis versenyről van szó, melyen Szigetmonostoron a Duna-parton szerveznek. Sok-sok ismerőssel találkoztam. Egy négyes csapatban neveztünk a Gödi Futóklubból a csajokkal, és a 4 fős női csapatok versenyét meg is nyertük. Különleges, kedves verseny volt a gödi Duna-parttal szemközt. Ott volt a helyünk. Ezt a versenyt is javaslom egyszer kipróbálni, poén. Nem írtam róla blogbejegyzést, de a következő képek élnek bennem az S6-ról. Röhögünk a töltés oldalában, fekszünk a hálózsákokon, eszünk, megint dőlünk a nevetéstől, futok, szurkolok, sok fejlámpás szentjánosbogár közelít a sötétben, felkel a Nap, dudaszó, győzelem és látom Maráz Zsuzsát élőben futni. Nagyjából ezekre emlékszem. Érem, oklevél, emléklap nincs -de van sok élmény. Jövőre azt hiszem ismét ott leszünk.

 

 























































6. BÖRZSÖNYI HEGYI FÉLMARATON (szervező: Ipoly Erdő Zrt.) 
Na ez már egy ütősebb terepverseny volt a számomra. 21km-t és 600m szintet teljesítettünk. Az útvonalat nagyjából úgy jellemezhetném, hogy a fele táv felfelé, a másik fele pedig lefelé tart. Diósjenőről indult a verseny, majd a szervezők bevittek minket a Börzsöny csodás hegyei és dombjai közé. Számomra kemény kaptatókon kínlódtam fel magam. Egészen jó sikerült ez a verseny, valahol 2 óra 6 perc körül teljesítettem a távot. A csodálatosan felújított diósjenői kirándulóközpontban volt a verseny centruma. A családom itt várt rám, még futottam. Minigolfoztak, sétáltak, megnézték az állatokat a kertben, ettek, mert a szervezők ínycsiklandó gulyáslevessel és rétessel kedveskedtek. Ezt a versenyt leginkább családosoknak ajánlom, mert a gyerekek tuti jól fogják magukat érezni még futsz. Sajnos beszámolót erről sem írtam.

 

 







5. ULTRABALATON (szervező: Balatonman Triatlon Kft.)

A 24 órás őrület. 5 fős csapattal + 1 bringás kísérővel vágtunk neki a Balaton körbefutásának. Ha a Suhanjra azt írtam woodstock-i hangulat, akkor ez maga volt Woodstock. Rengeteg bolond futó egy helyen összegyűjtve. Van aki egyéniben teljesíti a Balaton körbefutását, vannak párok és 3-tól 10 fős csapatok. Ezen a versenyen mi voltunk a Dunacipők. Nem ragozom, mert erről a reggeltől másnap reggelig tartó dzsemboriról egy igen hosszú beszámolót írtam. Ha nem olvastad, akkor kattints át, mert megéri belenézni. A csapattársaim is írtak a blogbejegyzésbe, mert fizikálisan és emberileg is nagy kaland volt az UB. Mindenképp próbáld ki! Tükröt tart eléd ez a verseny. A futók megszokják, hogy sokszor egyedül futnak, a saját képességeik szerint, nem érkezik emberi kritika, maximum a belső hangok gyepálják az önértékelést. Ezen a versenyen nincsen ÉN, itt csak a MI létezik. Nem dumálok, olvasd el a beszámolót, mert ez egy kihagyhatatlan verseny. Itt olvashatod a 2013-as  Ultrabalaton beszámolóját.

4. NASZÁLY TRAIL  (szervező. Ökofutás)

Év vége felé, szerintem többször mondtam ki azt a szót, hogy Naszály, mint a kutya nevét. Rákattantam a terepfutásra és a Naszályra, mert itt van a szomszédban, látom az ablakból és minden nap hetykén mosolyog rám, mert tudja, hogy nem tudok egyben felfutni a tetejére. Én viszont nem hagyom magam. Addig futok ott, amíg a facsúsztatót egyszer A-tól Z-ig lefutom. Látom, több éves projekt elébe nézek. A Naszály trail a Börzsönyi Hegyi félmaratonhoz nagyon hasonló. A környezet, a vendéglátók kedvessége, a verseny utáni gulyásleves, mind a nyári versenyt idézték.  Egyedül a terep volt brutál, mert a verseny hetében végig esett. Mivel a verseny útvonalát már jól ismertem, számomra nem volt benne meglepetés. Sok versenytársamat viszont teljesen váratlanul érte a Naszály. Mindenkinek ajánlom a helyet bármilyen hétköznapi futáshoz, vagy kiránduláshoz. Érmet és emléklapot itt sem kaptunk. Ezt egy kicsit hiányoltam, hisz kőkemény feladatot teljesítettünk. 25km-t futottam papíron, ami a valóságban inkább 24 kili volt, viszont 1200m szintet, ami nálam az éves csúcs. A környezet mesés, legyűgöző – nem is tudom megfogalmazni. Összességében az év egyik nagy teljesítményének könyvelem el ezt a versenyt. Ja, és a csajok között 6. lettem, ami adottságaimat tekintve szerintem egy jó helyezés.  A versenyről részletes beszámolót írtam. Íme hát a Naszály trail élményei.







..ÉS A DOBOGÓSOK!


3. BARADLA TRAIL 
Ez egy csodaverseny. Az Aggteleki-karszt hegyei közt futva, betérve a Baradla barlangba, majd onnan vissza az erdőbe, még elmesélve is hihetlen, nem még élőben. Mikor tavasszal megnéztem a verseny videóját, tudtam, hogy ott a helyem. Mikor jártál utoljára Aggteleken és környékén? Megint megéltem, hogy milyen szép országban is élünk. Jósvafő, az erdő, a kövek, az avar, az agyagos-köves ösvények, a csepergő eső . Micsoda emlékek. A barlagba betérve pedig olyan élményt kaptam, amilyet korábban még soha. Katartikus, csak én és a hegy. A barlang gyomrában szólt a zene én pedig csak futottam. Nem is tudom mennyi volt a táv. Nem volt sok, talán 16km. A terep nem igazán nehéz, most azt mondom futhattam volna sokkal jobban. Elsősorban nézelődni és kirándulni mentem. Itt sem volt emléklap, sem érem. Viszont kiváló fotókat kaptunk, ingyen! Természetesen írtam róla beszámolót. Íme a Baradla Trail beszámolója.  

 



2. BALATON SZUPERMARATON 50,7km (szervező: BSI

Ez a verseny megint egy nagy poén. Maratont szerettem volna futni. Valami családi dolog miatt nem értem le a Maratonfüred napjára, így egy nappal később tudtam csak indulni. Ezen a napon viszont csak 50,7km-t lehetett teljesíteni. Már megint ott álltam, hogy akkor vagy megyek vagy megyek. Nem vagyok egy nagy tervező. Inkább spontán és ösztönből oldom meg a dolgokat. A verseny reggelén a vízszintesen szakadó hó már nem tudott elrettenteni semmitől. Annyira abszurd volt az indulásom ezen a távon, mint az, hogy valaha szőkére fessem a hajam. Ez a verseny azért a szívem csücske, mert baromi sokat futottam egyben. Nekem ekkora izomtömeggel nem egyszerű dolog ez. Mégis megcsináltam. Közben persze letisztult, hogy ultrafutó a büdös életben nem leszek. Vonz a hosszútáv, de az az ultra amiről Lubics Szilvivel is beszéltem, nem ezen a távon kezdődik. Élményben, hangulatban ez mégis egy kivételesen jó kis verseny. Bár a BSI-től a nagy tömegrendezvényeket szoktam meg, itt megint egy kedves, családias hangulatú buliba csöppentem. Nem tudom, hogy tavasszal neki akarok-e vágni a szupermaraton bármelyik távjának. Párban lehet, hogy szívesen lefutnám az egészet, csak hát 4 nap…  Minden a téli felkészülésemtől függ. Ha szereted a hosszú távokat, feltétlen nevezz be erre a versenyre, mert 4 nap alatt körbe futhatod a Balcsit egyedül, párban vagy akár hármasban. Beszámoló? Naná, hogy készült! Ennyit még életemben nem futottam előtte.:) Már olvashatod is az 50,74km történetét.

 





1. BALATONMAN TRIATLON 70.3, IRON FÉLTÁV (szervező: Balatonman Triatlon kft.)

Ugye nem kell magyarázni miért ez a Nr. 1? Itt is annyira, de annyira h..lye voltam. Az én fejemben annyi élt, hogy szeretek úszni, szerintem jól is bringázom, futni meg tudok, akkor ide nekem a triatlont. Mivel a Balatonman oldalára tévedtem először, az ottani kínálatból válogattam. A teljes táv sok volt, a Special-ben a bringát találtam soknak, maradt a 70,3 – azaz az iron féltáv. A tudatlanok határozottságával vágtam bele a felkészülésbe. Bringát a isteni segítséggel kaptam és máig nem tudok elég hálás lenni Orbeás Erának, hogy megdobott egy korrekt cangával.  Volt pár hajmeresztő tényező ebben a versenyben. Életem első tritalon versenye rögtön a féltáv volt, életem első nyílt vízi úszása a verseny napján történt. Az egész verseny előtt összesen 1000km-t bringáztam. Tudtam én, hogy mit jelentenek ezek? Nem. A tudatlanok bátorsága vitt a cél felé.  A felkészülésemről, és a versenyről bőven írtam a beszámolóban. Jövőre ismétlem. Nem tervezem az iront, ahhoz a féltávot kisujjból kéne abszolválni. Van még mit fejlődni a féltávban, tehát erre hajtok jövőre és arra, hogy végre legyen egy szuper bringám. 2013-ban triatlonos lettem valamennyire. Ez a műfaj azt hiszem sokkal inkább passzol az adottságaimhoz. Végre hasznát veszem az erős lábaimnak. Íme hát az év csúcsteljesítményéről szóló BALATONMAN IRON FÉLTÁV BESZÁMOLÓM! JUPPÉ! Még most is tudok örülni annak, hogy ezt megcsináltam!

Neked milyen volt a 2013-as éved, melyik versenyed volt a kedvenc?

B.U.É.K. és persze jó futást!
Györgyi