Egy amatőr futónő naplója

gyo-33

Futóviszonyaim

Azt az elvet követem, hogy “igazítsd az edzéseidet az életedhez”. Ezt az elvet követem, de nem olyan egyszerű betartani. Sokszor kell józanságra inteni magam, mert az újabb és újabb futós célok csak úgy kéredzkednek előre, és már zabálnák is fel az időmet, sorolnának hátra minden mást, ami sokkal fontosabb. Ma már kamaszok a fiaim, de azt mondom, hogy most sem egyszerűbb beosztani az időt, mint amikor kicsik voltak. Az életünk folyamatosan változik, vállalt szerepeim és saját vágyaim is más elvárásokat jelentenek időről időre, így ez a folytonos változás, hol előrébb, hol hátrébb sorolja a futást is az életemben. Valamelyik este ezen gondolkodtam, mikor megállapítottam, hogy ezen a héten is ki fog maradni egy tervezett edzés, de ránézve a heti időbeosztásra, egy gombostűnyi helyet nem láttam a 25 kilis hosszú futásomnak. A dolog nem igazán zavart, most így jött ki a lépés – és már néztem is, hogy legközelebb mikor és mit kell majd futnom. Mostanában így fér bele a futás az életembe, cserébe nem maradok le a fiam kosármeccséről. Milyen is volt a futóviszonyom az elmúlt években? Hú, sokféle!

Ezt is olvasd el! Viszonyítgatás az örömfutás megrontója

Az elmúlt években alig volt pár hét, amikor nem futottam.

Az elmúlt években alig volt pár hét, amikor nem futottam.

Egygyermekes korszakomban – 2001

Mikor a nagyfiam még kicsi volt, azt hittem, hogy én vagyok a világ legelfoglaltabb embere. A gyerek napi és éjszakai menetrendje osztotta be az én időmet is. Ha éjjel nem aludtunk, akkor pótoltuk nappal. Ment a pisi-kaki-szopi-kaja-játszótér-sírás-alvás-nevetés. Nem volt más dolgom, “csak”  😛  körülötte ugrálni, ami rém fárasztó volt, mentálisan komoly kihívás, akármennyire is aranyosak a babák.

Mikor és mennyit edzettem akkor?

Ebben az időszakban nem tudtam túl hosszan edzeni, hiszen a szoptatás miatt ott kellett lennem a gyerek közelében elég sokáig. Maximum 1 órát tudtam elmenni futni, ha tudtam szervezni valakit, aki felügyeli a gyermeket. Ekkor még nem volt igazán ismert a futóbabakocsi, nem is lehetett még kapni talán. Egy amerikai ismerősömnél láttam először nagykerekű futókocsit. Nagyon tetszett az ötlet, de úgy gondoltam, hogy erre a rövid időre elleszek ilyen kocsi nélkül. Sokat segítettek a nagyszülők, akiknek hála, a közeli fitneszben már tarthattam edzéseket hetente egyszer, mert azt le tudtam zavarni szűk két órán belül. De nekem, aki hetente 10 órát edzett a szülés előtt, ez még kevés volt. Ebben az időszakban kaptam rá a futásra, mert csak ki kellett lépnem a kapun, és már indulhatott is az edzés. Továbbá ez volt az aerobik DVD-k top korszaka. Ha végképp nem tudtam kiszabadulni az Alcatrazból, akkor maradt az otthoni torna. Hol volt még a youtube? Sehol, hiszen a Time magazin is 2006-ban választotta meg először a Youtube-ot az év találmányának. Az egész Youtube születése 2005-ben volt. Szóval mondjuk úgy, egy másik korszakban születtek a fiaim.

Mi volt a célom a futással ekkor?

Leginkább az volt a célom ekkor, hogy visszanyerjem a szülés előtti kondimat, és borzasztó fontos volt mentálisan is, hogy minden edzés alkalmával kiszabadultam a házból, és végre egyedül lehettem, végre ura lehettem a testemnek, az elmémnek. Mivel a terhességeim alatt sportoltam, nem a nulláról kellett kezdenem az edzést, ezért gyorsan visszakerültem a szülések előtti ritmusba.

Életen első futóversenye felnőttként. Kemence - Előzd meg a kisvasutat 2005.

Életen első futóversenye felnőttként. Kemence – Előzd meg a kisvasutat 2005.

 

Két gyermekkel – 2005

A második terhességem idején sokkal aktívabb voltam, mint első alkalommal. Tudtam, hogy mire kell figyelni, melyek azok a jelek, amelyeket észlelve vissza kell venni a tempóból. Bátrabb voltam, sokkal aktívabb terhesség volt ez mint az első. A szülés után eléggé rosszul érintett, mikor újra le kellett állnom, és váltanom kellett az életmódomban, az időbeosztásomban. Az agyammal tudtam, hogy ez normális folyamat, de a lelkem dacolt a helyzettel. Állandó kialvatlanságtól szenvedtem, de nem voltam nagyobb terhelésnek kitéve, mint bármelyik másik kismama, ettől függetlenül nem volt egyszerű korszak. Borzasztóan hiányzott a futás. 6 héttel a szülés után elkezdtem edzeni, és megint csak a nagyszülők segítségére tudtam számítani, akik nagyon sokat segítettek, hogy legyen magamra időm. Két gyerek után tele voltam bizonyítási vággyal, mert teljesen úgy éreztem, hogy minden szépsége ellenére, ebben a sztoriban én sehol sem vagyok. Ebben a korszakban kezdtem el a hétvégi hosszú futásokat, általában a hétvégi családi ebédek utáni órákban, amikor a gyerekek aludtak. Nem a legideálisabb időpont volt az edzésre, no de ki az aki megteheti, hogy akkor megy edzeni, amikor kedve van? Ebben a korszakban aztán jött az első futóverseny, az első félmaraton, majd 3 év leállás, mindenféle dolgok miatt, de mindig ott volt bennem, hogy futni milyen jó.

Mikor és mennyit edzettem ekkor?

Kicsi céljaim voltak, hogy menjek ki futni hetente 2x, amiből az egyik 5km, a másik 10-14km táv. A futás egyre jobban ment, így kitaláltam, hogy lefutom a félmaratont. Hetente 3x futottam, abból mentem el félmaratont futni. A többi sportot a DVDs tornák jelentették. Teljesen jól elvoltam ezzel az edzésmennyiséggel.

Mi volt a célom a futással ekkor?

Továbbra is azért futottam, hogy testileg és lelkileg rendben legyek. Szívem szerint sokkal többet jártam volna el edzeni, de ez az élethelyzet már egy másik világba vitt, amibe nekem nagyon sok időre volt szükségem, hogy beleszokjak. Viszont fel sem merült bennem, hogy a családdal szemben más lenne a prioritás. Ebben az időben már eléggé rendszeresen futottam, hisz az első gyerek születése után rákaptam erre az időtakarékos edzésmódszerre, és elkezdtem nézelődni a neten futóversenyek után. A nagyobb fiam 4 éves volt, a kicsi 8 hónapos, mikor életem első félmaratonját, az akkori Nike félmaratont lefutottam 2005-ben. Mekkora élmény volt! Azóta is csak egyszer futottam jobb félmaratont, mint akkor.

Ezt is olvasd el! Anya fut, mi lesz a családdal?

 

Ovis/kisiskolás korszak – 2010

Mikor a gyerekek bekerültek az oviba és suliba, akkor szabad ember lettem, mert egy ideig még otthon voltam, hisz ki kellett venni a szülés utáni szabikat. No, abban az időben nagyon sokat tudtam futni, és aludni is. Bár, ez csak egy rövidke idő volt sajnos.

Mikor és mennyit edzettem ekkor?

A gyerekek ovis és iskolai elfoglaltságai egészen kezelhetőek voltak. Szinte minden edzés vagy foglalkozás helyben volt, nem kellett nagyon messzire autózgatnom. A férjem is sokkal aktívabb volt a gyerekek körüli teendőkben ebben az időszakban. Ha nem volt külföldön, akkor mikor ő hazaért a munkából, én el tudtam menni futni és edzeni. Hol volt állásom 6 órában, hol nem volt, így a munka sem volt akadálya annak, hogy megtaláljam az időt az edzésre. Persze feszes volt a ritmus, de simán kezelhető volt a munka-család-edzés háromszög.

Mi volt a célom a futással ekkor?

Továbbra is a kondi megőrzése, a szellemi felfrissülést, de elindultam egyfajta teljesítménycentrikusság felé. Mi lenne, ha már nem csak kétszer, hanem háromszor is eljárnék futni, mi lenne, ha négyszer? Mi lenne, ha minden héten elfutnék X pontig. Jöttek a magamnak felállított újabb célok. Még mindig rendben voltam azzal, hogy mennyit tudok és akarok futni, valamint, hogy erre mennyi időm van.

Ezt is olvasd el! Hol keressünk én időt? 

gyo-d22

Iskolás gyerekekkel – 2012

Ez a megkattanás éve. Ekkor tűztem ki célul, hogy lefutom a maratont. A gyerekek iskolába jártak, délután mint egy taxisofőr hoztam vittem őket edzésekre, felvételi felkészítőre, szakkörre, sokfelé. Elkezdődött a saját edzés idők megtalálásának korszaka, de minden lyukat kihasználtam, bírtam energiával a feszes menetrendet. Itthon dolgoztam, de napi 4-5 órában csak.

Mikor és mennyit edzettem?

Amikor lyuk volt a napban, edzettem, általában 40-55km között futottam. Amikor ők edzésen voltak futottam, a nagymama is sokszor összeszedte őket, így el tudtam menni akkoriban már heti két edzést is tartani. Visszatért az életembe a heti 10 órás edzés. Szuper jól voltam, de nagyon feszes volt a tempó nekem is, és az egész családnak, de ment a dolog.

Mi volt a célom a futással ekkor?

Az én maratonom, az egész család maratonja volt, mert ezt segítség nélkül nem tudtam volna megcsinálni. Innen datálódik a versenyzések időszaka. Kis versenyekkel kezdődött, majd jöttek a nagyobb kihívások. Elkezdtem triatlonozni, és mint egy megszállott kerestem a versenyeket, amiket ilyen időbeosztás mellett meg tudok csinálni.

Ezt is olvasd el! Budapest Ironman 70.3 beszámoló

Kamaszokkal – 2015

Közben elkezdtem a saját cégünkben komolyabban dolgozni, ami egyrészt baromi rugalmas időbeosztást enged, másrészt 0-24-ben végezhető. Igaz a fiúk nagyobbak lettek, de az egyik elkezdett Budapestre járni suliba. Reggel és délután üzemelt az anyataxi, ami a napból bő két órát elvett. A kisebbikkel külön matekra jártunk, gitározott, hoztam- vittem, majd kosarazni kezdett, és szinte minden hétvégén meccsei voltak (melyeken sok esetben a futás miatt nem voltam ott :( , ez örök rossz érzés). A futásban eljutottam számomra komolyabb versenyekre (maraton feletti távok terepen, hegyi futóversenyek, féltávú ironman), ahová egy átlagember nem esik be csak úgy. Nagyon megszerettem a versenyek hangulatát, és egyre többet és egyre gyakrabban akartam ott lenni a rajtban.  de láttam azt is, hogy ide kell az edzés=sok idő, különben be se nevezz, mert minek. Mióta elkezdtem a komolyabb versenyeket, állandóan ment a húzd meg, ereszd meg, az állandó sakkozás, hogy mi fér az életembe és hol kezdődik az önzésnek az a foka, ami már családromboló. Szerintem egyáltalán nem olyan triviális meglátni ezt a határt. Ezekben az években néha-néha már voltak olyan reggelek, amikor úgy keltem fel, hogy “minek is csinálom ezt az egészet ilyen nagy elánnal”? Persze élveztem ezt az időszakot, de nagyon csücskös volt mindnyájunknak.

Mikor és mennyit edzem?

Heti ötször futottam, kétszer erősítettem, két úszást is betettem a programomba, valamint a bringázásnak is szorítottam helyet valamelyik edzés rovására. Először edző nélül, majd edzővel futottam és úsztam. No, itt már nagyon de nagyon feszes volt az időbeosztás, az edzések ritmusa. Volt is eredmény, tök jó formában voltam. Ebben a korszakban járattam csúcsra a saját lehetőségeimet és a családom lehetőségeit is. Ott álltam jó fizikummal, de minden más sokkal kevésbé állt fényesen.

Mi volt a célom a futással ekkor?

Ott lenni a versenyek rajtjában, jobban futni, többet futni, gyorsabban futni. Kipróbálni olyan kihívásokat, amelyekre korábban nem voltam képes. Hogy képes legyek hegyen futni, hogy egyre jobban tudjak teljesíteni a triatlonban.

Nincs az a futás, amit elcserélnék azzal, hogy lássam, ahogy játszik.

Nincs az a futás, amit elcserélnék azzal, hogy lássam, ahogy játszik.

Kamaszokkal – 2017

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Igaz! Nem is a gondok nagyok, mintsem olyan válaszutak és feladatok elé kerülnek a fiúk életkoruknál fogva, amikben fontos, hogy ott legyünk mellettük a férjemmel. Januárban volt az első posztom, hogy hol a határom? Eljött az a pont, amikor a munka-család-futás nem fért bele 24 órába, és dönteni kellett, hogy miből legyen kevesebb.

Meg kellett tanulnom tökéletesen függetleníteni a saját futásomat a másokétól. Imádom olvasni mások beszámolóit, hogy ki, hol és mit futott. Persze mindig valamiféle távolságból olvasom ezeket a beszámolókat, hiszen tudom, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen kaptuk a lapokat, értsd: adottságok, családi támogatás, családi státusz, munka, motiváció stb., de ettől függetlenül érdekelt, hogy ki, mit és hogyan csinál a futásban. Nekem elindult az FN Magazin, brutál sok munka van vele, de nagyon szeretem. Így a 2017-es évet hivatalosan is a lazítás évének neveztem ki, a futás szempontjából. (amúgy lóg a nyelvem. :) )

Mikor és mennyit edzek?

Heti 3 futás a minimum, és legalább egyszer erősítek. Igyekszem heti egyszer eljutni úszni és bringázni is. Ha belefér több megyek, ha kevesebb viselem.

Mi a célom most?

Célom, hogy olyan kondit tudjak megőrizni, amiből bármikor, rövid időn belül fel lehet készülni egy maratonra v. akár egy féltávú triatlon versenyre. Igen, szeretem a versenyeket továbbra is. Nem mondanék le róla, de ebben az évben kicsit ritkábban fogok menni, mert egyszerűen nem fér bele több jelenleg. De, no para!

Ezt is olvasd el! Családi váltót futottunk, el sem hiszem!

Így változott a futáshoz való hozzáállásom az elmúlt évek során, ahogy nőttek a gyerekek, ahogy változott a munkám. Most a futás sokadrendű prioritás az életemben, de ott van, és ott is marad. A múlt hét felét Szerbiában töltöttem, ahol a fiam egy nemzetközi kosártáborban volt. A szülőknek lehetőségük volt az edzéseket megnézni. Igen, futhattam volna ahelyett, hogy ott állok a pálya szélén, de én ezt az élményt egy futásért sem cseréltem volna. Elképesztően motivált, ügyes fiatalok, (köztük a fiam), akiket öröm nézni, ahogy edzenek. Csodás élmény látni, ahogy szépen bontakozik ki ebben a sportban, amit ő talált meg magának. Egy futóversenyemen sem éltem meg ilyen eufóriát, mint amikor őt láttam ebben az edzőtáborban. Mit számít az én futásom ilyenkor, hú, hát semmit a világon (persze azért sikerült kint is futnom többször is).

Így egyensúlyozgatok én a család-munka-futás háromszögben, miközben tudom, hogy lesz még maraton, lesz még Szentendre-trail és féltávú ironman, lesz még őrület, de majd eljön ennek is az ideje újra. Most folytatom a heti 4-5 futást szeptemberig, akkor pedig megint egy új időszámítás indul, de lássuk meg mit hoz a jövő.

 

Jó futást!

 

Györgyi