Egy amatőr futónő naplója

portugalia_futasrol_noknek_11

Graffiti run

Az új cipő, új futó cucc és új célok mellett, a környezetváltozás is fel tudja dobni az edzéseket. Kicsit újra lehet élni a futás szépségét. Olyan, mint amikor letörli az ember a port egy tárgyról, amire amúgy nap mint nap ránéz, de már hosszú ideje nem fogta a kezében. Pár hete Portugáliában futottam, ahová jó kis ütős edzéstervvel érkeztem. Minden napra volt feladat. Hosszú futások, tempó futások, intervallumok. Közeleg az UTH, a gondolat áthatja a mindennapjaimat.

portugalia_futasrol_noknek_8

Portugália sok más mellett, a graffitik európai hazája is. Én szeretem a jól megkomponált és kivitelezett streetart firkákat. Volt is belőle bőven Cascais környékén, ahol egy jó hetet pihentünk a férjemmel. Futás közben nem csak a természeti szépségekben gyönyörködtem, de jól elszórakoztam az újabb és újabb graffitik fotózásával. Igyekszem feldobni az Insta edzésnaplómat. 😉

 

Csajok az óceán partján.

Csajok az óceán partján.

Borzasztó vagyok, és azt kell mondjam, hogy géptípus. Még mindig tök jól működik, hogy edzésterv alapján megyek.  Megvan az edzésprogram pszichológiája. A felelősség, a gondolkodás terhét megkapja az edző – nyomja az ő vállát a tervezés súlya.  Végül is azért kezdtem futni, hogy ne kelljen gondolkodnom, csak futni. Aztán “megterheltem” a futós életemet célokkal, és máris megbonyolítottam mindent. Maráz Zsuzsi filozófiája nagyon tetszik, mindjárt le is írom mire gondolok, csak előtte kicsit a példaképekről.

 

Tehát a példaképekről

Nekem igazán nincsenek példaképeim, mert a példaként emlegetett emberek életéből, az eredmények mögött húzódó emberből csak egy szeletet látok. Mint ahogy én is csak egy szeletet mutatok itt a blogban önmagamból. Ezzel szerintem nincs is semmi probléma. Így sokkal inkább a jó emberi megoldásra kapom fel a fejem, arra, ha valaki képvisel valamit, ami valódi érték, ami mögött van tartalom.  Maráz Zsuval (2015 UB női egyéni győztes) sokszor beszélgettünk már a futásról, a sikerekről, hogy meddig lehet még ő a csúcson, és tudjátok mit mond? Tisztában van vele, hogy jönnek majd a fiatalok, hogy egyszer vége lesz ennek a sikersorozatnak. Most élvezi a versenyzést, örül, hogy fejlődik, hogy jönnek az eredmények, de nem fog kétségbe esni, ha ez nem így lesz egyszer. Sőt, az sem biztos, hogy még hosszú évekig akar a versenyzés okán ilyen szintű pörgésében élni. Tetszik, hogy ott van a szemléletében a “bármikor el tudom engedni” gondolat, hogy nincs “hősnő” feelingje. Persze megvan benne a kíváncsiság, a győzni akarás, de ott van az elengedés képesség is – bennem legalábbis ez a kép alakult ki róla, az eddigi beszélgetéseink során.

portugalia2 Nehéz lehet a hősök, a “tökéletes” emberek élete. Mert egyszer úgyis jön egy jobb, gyorsabb, okosabb, szebb, vékonyabb, fiatalabb satöbbi. Eljön az öregkor, elmúlik a kocka has, elfáradnak a kötőszövetek és lógni fognak az izmok és akármilyen cuccot is ken az ember a bőrére, ott lesznek azok a “csúnya” ráncok és a végén nem marad más, csak(?) az ember, az igazi valójában. A frusztrációt megelőzendő, így minden egészséges törekvés és kitartó munka mellett megengedem magamnak, hogy ember maradjak. Egy ember pedig besokall, megun, bármilyen siker is éri. Szóval ezeket fejben tartva edzegetem mostanában, még akkor is, ha olyan motiváló a fejlődés érzése. Ugyanakkor azt is szeretném hozzátenni, hogy szerintem a jobbra törekvés igénye végig kell, hogy kísérje az életet – legalábbis én eszerint élek. Ez a motor, ez visz előre. Csak az a fontos, hogy ez az akarat, közben ne nyomorítson meg, ne legyen egy béklyó. Olyan ez, mint egy hengerre tett lapra állva egyensúlyozni.

De térjünk vissza Portugáliába!

 

portugalia_futasrol_noknek_10

golf1Képzeld! Kipróbáltam a golfot. Hát, nem az én világom. Túl sok koncentrációt igényel, túl sok odafigyelést, sok időt, és nem lóg a nyelvem a végén. Persze elvileg értem ennek a sportnak a szépségét, de én nem akarok gondolkodni, ha sportolok. Ki akarok kapcsolni, és monoton módon ismételni ugyanazt a mozdulatsort. Sport közben nem vágyom kreatívnak lenni, csak ösztönösen cselekedni.

Pont az a jó a futásban, hogy akárhová leejtenek a világban, előkapom a cipőm, és csak rajtam múlik, hogy mennyire tolom szét magam.

Azért teszek ide egy golfozós képet, úgysem készül majd ilyen fotó rólam egyhamar.

Pár mondat az edzéseimről

A legrövidebb futásom 8km volt, a leghosszabb 30km. Összesen 102 kilométert szedtem össze 8 nap alatt. Én tudok dolgozni gyakorlatilag bárhonnan, nem kell hozzá csak egy laptop és wifi. Abban a 8 napban, amikor a család eltűnt a képletből, rámszabadult egy csomó szabadidő.  Még a férjemnek dolga volt, addig én munka mellett futással ütöttem el az időt. Nem volt házimunka, telefonok, gyerekek… – hát teljesen más dimenzió így edzeni. És most kizárólag a sport szempontjából nézem mindezt. A portugál héten, minden futásom végén volt intervall futás, 20×100 m váltogatás, vagy 10x200m. Aztán átestem egy tempófutáson is, amikor 10km-ren keresztül 5 és 5:20p/km-es tempót váltogattam. Aztán volt dupla futós napom is, és hosszú terep is került a programba, hogy nehogy elunjam magam. :)

A napi edzéseimet amúgy az Instára szoktam feltenni. Múlt hét spec. kivétel, mert akkor alig tettem fel valamit – bocs’. A Suunto órámhoz tartozó Movescount appban viszont minden edzésem fent van!

Minden futásomat végigkísérte az óriás hullámok bömbölése.

Minden futásomat végigkísérte az óriás hullámok bömbölése.

 

Camino - Portugáliában?
Camino - Portugáliában?

Sok zarándokút vezet Santiago de Compostelaba, de talán a legnagyobb lelki jelentősége a - Camino Portugués - a Portugál Út néven ismert útnak van. A Portugál Camino szoros kapcsolatban van Szent Jakab valóságos életével és halálával. Itt hirdette először Krisztus üzenetét az Ibériai félszigeten és erre haladt utolsó útja is. Remek érzés, hogy ezen az útvonalon is futhattam.

portugalia_futasrol_noknek_16Cascaisban minden dimbes-dombos és vannak hegyek is. Bevallom imádom a Duna-partot, de van a világon számos mesés hely, és ez a mostani egy futó paradicsom. Sokan futkosnak a bringás úton az óceán mellett és a 30 kilis terepfutáson is összefutottam egy sráccal az egyik hegyi ösvényen. Szóval van futóélet rendesen.

A világot futva felfedezni, a legtermészetesebb dolog.

A világot futva felfedezni, a legtermészetesebb dolog.

Amúgy mióta egyedül is tolom terepen, sokkal magabiztosabb lettem. Régen féltem elindulni egyedül terepre, ma már ez nem okoz gondot. Alapból jól tájékozódom. Így a hegyi futást is úgy szerveztem, hogy kinéztem torony iránt egy hegycsúcsot és 4 falun keresztülfutva végül el is jutottam a célig. Én élvezem a csavargást új területeken. Keresem a támpontokat, meg is jegyzem ezeket és megyek, minden probléma nélkül.

Bevallom fájt a szívem, hogy haza kellett jönni. Imádom a csendet. Élveztem, amikor esett az eső, és a hömpölygő hullámok hangját hallottam csak, az óceán partján futva. Imádom a hideg színeket, az egyedüllétet, és ebben a legjobb partnerem a futás.

 

Portugália erről szólt, a befelé figyelésről. Úton az UTH felé.

 

Jó futást!

Györgyi