Egy amatőr futónő naplója

salomon_city_trail_1

Gyöngyszemek – Salomon City Trail

Vannak olyan versenyek, melyek nem ugyanolyanok mint a többi. Érezni, hogy a futás szeretete működteti, hogy élményt akarnak adni a futóknak, de nem amolyan erőltetett módon. Részemről azokat a versenyeket preferálom mostanában, ahol a futás és a futó van fókuszban. Ezeket a versenyeket hívom én gyöngyszemeknek, melyeket nem lehet egy kalap alá venni azokkal, ahol a bevétel mozgatja a szálakat és a futás valahogy elveszni látszik az egészben. Elmentem a Salomon City Trail versenyre, hogy kipróbáljam tényleg van-e valami ebben a városi terepfutós ötletben vagy csak megint egy erőltetett koncepcióról van-e szó. Hatalmas élmény, imádtam, klassz és közben kőkemény volt.

Mesés panorámában volt részünk a hegy Duna-parti oldalán.

Mesés panorámában volt részünk a hegy Duna-parti oldalán.

salomon_city-trail-11Már régóta forgatom a fejemben a városi terepfutás fogalmát, azaz a city trail vonalat, hogy vajon mi lehet benne. Mivel el vagyok kényeztetve futóterepekkel az otthonom körül (imádlak Duna part, Cserhát és Börzsöny), így nem éreztem késztetést, hogy városi környezetben terep feelinget teremtsek magamnak. Most viszont elmentem a Gellért-hegyre a barátaimmal, hogy megnézzük mi az a bizonyos “city trail” , ha már a Salomon szervezi.

Tudod mi a CITY TRAIL?

Pár éve a Salomon, a klasszikus outdoor terepről belépett a városi futók életébe, mert fogták, hogy ugyanazok az emberek akik hétvégén az erdőt járják, hétközben idő híján az otthonuk körül, urbánus környezetben edzenek. Így ahelyett, hogy a klasszikus terepfutást erőltették volna a hét minden napján, felhívták a figyelmet a városban rejlő terep lehetőségekre. Útvonalakat fedeztek fel, appot készítettek és cipőt is alkottak az ilyen összetett városi terep útvonalakra.

A rajtban. (fotó: mienkaterep.hu)

A rajtban. (fotó: mienkaterep.hu)

A Gellért-hegyet nem ismertem annyira jól, mint amennyire a verseny során sikerült bejárni. Ok, voltam már a Citadellán, a gyerekeimmel a csőcsúszdáknál, de ez a mostani körbefutósdi még nekem is egy kvázi belföldi turisztikai program volt.

A rajt központ a Citadella alatt egy réten volt, ahol gyakorlatilag nem volt sík terület. Még a mobil vécék is hátrafelé billentek (…). Nem volt túl sok kiállító, csak a Salomon és a Suunto. A cipőknél elidőztünk egy kicsit. Megcsodáltam az XA PRO 3d limitált kiadású csukát. Nehéz terepre, futáshoz és túrához egyaránt jó. Felteszek pár fotót, mert szerintem sokkal jobban megmutatja a verseny feelingjét a kép. Nem tömegrendezvényről volt szó, ami nekem spec. bejött.

Salomon XA PRO 3d limitált kiadás

Terepre, futáshoz egyaránt jó cipő, strapabíró és köves, sziklás terepen is bírja a gyűrődést. A Salomon legsikeresebb terméke állítólag. Ez egy limitált kiadású verzió. A türkiz a női.

Versenyközpont feeling.

Versenyközpont feeling.

Sokféle távot szerveztek. 50 fő számára rendeztek egy több mint 200 lépcsőből álló versenyt, amit Merényi Timi hegyifutó bajnok nyert meg. Aztán gyerekeknek is voltak számok. Ők is ugyanúgy az emelkedőkön, kavicsos, füves területen tolták, nagyon cukik voltak.

Egy közös bemelegítés után indult a 4,5 és a 9 kilométeres felnőtt táv rajtja. A terepfutás sajátossága, hogy többnyire rögtön emlekedővel indul minden szám. Itt sem volt ez másként, és mivel egyetlen hegyen keringőztünk, így gyakorlatilag a rövid, meredek emelkedők és lejtők váltogatták egymást. Az első körben még istenesen haladtam, de a másodikban a hegy oldalában a lépcsős résznél már megrogytam. Nem aludtam ki magam, azt hittem, hogy eljövök tingilingizni a 9 kilométerre, mit nekem az. Hát, jól meglepődtem. Még jó, hogy Szasza az első körben készített rólam fotót. :) Fizikálisan ugyanolyan kihívásokkal találtam szemben magam, mint egy klasszik terepfutás során. Az emelkedők és lejtők miatt váltakozó volt a futás ritmusa, a különböző terepviszonyok (aszfalt, kavicsos, sziklás, lépcsős, füves) pedig tovább variálták a felületeket. Totál terep élmény volt, magam is meglepődtem, de tényleg.

Lépcsők, emelkedők - futás én így szeretlek. (fotó: Szasza)

Lépcsők, emelkedők – futás én így szeretlek. (fotó: Szasza)

Végül asszem a 22. nő lettem a 96-ból, fiatalokkal-idősebbekkel együttvéve. Nem mintha ez bármit számítana. Jól kipurcantam a végére, a szívem a fejemben dobogott a terep intenzív váltakozásától, meg a tempótól amit igyekeztem diktálni magamnak. Sztem egy tempós 20 kilométer sem lett volna nehezebb síkon. A fotókat elnézve a fejem kellőképpen vörös volt, hát nincs mese, látszik, hogy a nyáron hanyagoltam a hegyeket. Hiába bringázgattam. Futásra, csak futva lehet felkészülni – ez örök igazság.

Visszatérve a versenyre. Minden kezdő terepfutónak ajánlom ezt a versenyt, és azoknak is okozhat meglepetést ez a pálya, akik azért futogatnak terepen. Nem rossz ez a city trail vonal. Ha városban élnék, akkor tuti, hogy valami ilyesmi módon futkároznék. Azért most már várom, hogy jöjjön a Naszály trail és mondtam már, hogy beneveztem a Piros 85-re?!

Van zabszem ismét!

 

Jó futást!

 

Györgyi

és végül a legjobb versenyfotóm (fotó: Szasza)

és végül a legjobb versenyfotóm (fotó: Szasza)