Egy amatőr futónő naplója

faradt_vagyok_futasrol_noknek_blog

Hol a határom?

Olyan könnyű azt mondani, hogy csak önmagunkhoz képest viszonyítsunk a futásban. Ehhez borzasztó nagy tudatosság kell. Mások ügyes futásai előtt tisztelgek, és gyorsan tovább is lépek, különben bekapcsolna az “én hol”, “ő ahhoz képest mennyivel”, “én miért nem” és a többi. Mások sikere, akár még motiválhatna is. De mi a helyzet, ha elértem, elértük (hátha, te is érintett vagy) a lehetőségeinkhez mért határt?

Egy sikeres futótársunk motiválóan vagy frusztrálóan hat?

Ha van időm, és tudok edzeni, akkor egy másik futó eredménye, aktivitása, lelkesedése, magával ragad. Ha a fejemre nőttek a feladatok, akkor frusztrálódom. Most igazi paradoxon állt elő, mert a tavalyi önmagamat nézegetem, és vágyom arra, hogy tartsak ott, mint tavaly ilyenkor.

Nem egyszerű, és JÉBÉ edzőnek sem. Pont a héten beszéltünk, hogy ő még ilyen teljesítménygörbét nem látott. Szépen fejlődök, aztán egyik hétről a másikra azt látja, hogy ugyanannál a tempónál magasabb a pulzusom vagy megfordítva,  lassulok ugyanannál a pulzusértéknél. Én pedig tudom, hogy a kialvatlanság, a környezetvédelmi projektem menedzselése, a magazin, egy betegség és az ezekből következő nem alvás van a háttérben. Ilyenkor összekapom magam, alszom eleget, próbálom jobban beosztani az időt. Elindul a javulás, majd minden kezdődik elölről.

Nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt, a munka-család-sport között (főleg, ha vannak vágyak)

A januárom egészen jól indult. Utáltam ezt a nagy hideget, a magányos futásokat, de csináltam. Lett is egy 74km-es hetem, amiből a 2/3 rész szintes terepen folyt. Aztán jött a szokásos mélyzuhanás. Igen, tudjuk mi is JÉBÉ-vel, hogy a regeneráció hiánya miatt vagyok képtelen a fejlődésre – én vagyok az iskolapélda.

Hol a határ? Mennyit lehet, kell beleadni egy cél elérésébe? Mennyit várhatok el önmagamtól?

Szeretném a heti 5 futást, a Szentendre-trailt, a Mátrabércet, közben szeretnék pihent lenni, de ahogy a mai napon állnak a dolgok, az nem túl fényes. Nem mentem ki futni hétfőn, és ma sem. Hulla fáradt vagyok. Most tényleg nem nyafogni akarok, csak nagyon elgondolkodtam azon, hogy hol tudnék változtatni az időbeosztásomon. Vajon megtettem-e mindent, hogy a tervezett futós céljaimat megvalósítsam vagy túl sok más célom van az élet egyéb területein is?

Te jó ég, esetleg midlife crisis?!

Min tudnék változtatni a céljaim érdekében:

– Hozhatnék egy szabályt, hogy este 7 után nincs munka

– Megtehetném, hogy este 10-kor vagy legkésőbb 10:30-kor elmegyek aludni

– Akár a reggeli futást is kipróbálhatnám, hátha időbeosztás szempontjából mégis hatékonyabb

– Változtathatnék a céljaimon is, de ezeken csak a legvégső esetben, ha már tényleg minden mást megtettem.

 

Persze vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni:

– Alkati adottságok

– Családi szerepeim

Most itt tartok, és muszáj vagyok újratervezni a napjaimat, mert a jelenlegi időbeosztásommal nem vagyok képes megvalósítani azokat a célokat, amelyeket kitűztem magamnak.  (Szentendre-trail, Mátrabérc, a gyerek felvételijének támogatása, aláírásgyűjtés a könyezetvédelmi önkéntes munkához)

Biztosan neked is vannak magadnak meghozott szabályaid, amik segítenek abban, hogy rendszer és rendszeres edzés legyen az életedben.

Megosztod velem?

De azt is írd meg, ha néha nálad is összeomlik a rendszer – hogyan resetelsz?

Jó futást!

Györgyi

Ui: Juj, ilyen állapotomban annyira nem tudok azonosulni az olyan szlogenekkel, mint a  “Lehetetlen nem létezik” , “There is no finish line” és társai. :S