Egy amatőr futónő naplója

futas_kutyaval_8

Kutya futtában

Édesem, hát elvittem futni ismét. Nálunk ez már nem olyan triviális. Emberi léptékkel számítva, a 80. életéveiben járó kutyánknak már nem akkora móka a futás, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt. Régen sokszor jött velem a kocogásaimra. Mostanában igen ritkán.

Már csak a kocogósokon vagyunk együtt, de ott is figyelnem kell, hogy tudja tartani a tempót.

Már csak a kocogósokon vagyunk együtt, de ott is figyelnem kell, hogy tudja tartani a tempót.

Ma egész nap nyűglődtem, ha a futásra gondoltam. Szombaton a Pilisben futottam, Salomon Ultratrail Hungary pályabejárást tartottunk 34 kilométerben.  Ezzel össze is jött már a heti 76 kilométerem szombat estére. Évente 5-6 f. o. s. futást tudok jóváírni magamnak. Egy kvótát ez a szombati el is vitt. Asszem’,  így már az évi kettő megvolt. Ezek után a mai 8 kilométeres regenerációs futásra is úgy néztem, mintha egy tenyérnyi, jófajta fokhagymás, paprikás zsírszalonnát kellett volna betolnom. Amúgy is megfáztam, kapart a torkom reggel. Egész nap azon lamnetáltam, hogy induljak, ne induljak. Ugye vagyok annyira beteg, hogy felmethetem magam. Végül este fél 7 magasságában a lelkiimeretem megszólalt, majd rajtam keresztül segítségül hívta a férjemet. Szóltam neki, hogy ma úgyis lazát megyek, 130-135-ös pulzussal, jöjjön el velem. Az edzéstervemben 6km futás 130-135 pulzussal, majd 2km, 200 méteres maxra felpörgető tempós/laza váltásokkal szerepelt.  Beötlöztünk futós jelmezbe. A kutya már az előszoba ablakban kiszúrta, hogy mi készül. Azt már tudja, hogy én nem viszem magammal, ha futni megyek, mert 2 éve egy 14 km-es futás után már alig bírt hazajönni. Lefeküdt az úton és rángatózott a lába. Ott vált egyértelművé, hogy neki ez a kilométerszám amit én megyek, már sok.

futas_kutyavalAz, hogy most a férjem is öltözött, erős reményeket ébresztett benne. A gazdáját ismerve, pedig nem fenyegette az a veszély, hogy brutál megterhelő megmozdulás várna rá. :)  Ugrándozott az ablak előtt, így nem volt szívünk otthon hagyni őt. Nincs klasszik kutyafutós pórázunk. Van egy mellkas heveder, amit alapból visel a kutya, ha sétálunk, és azon karabineren a póráz. Így a pórázt a kezemben tartva indult el a család 40 pluszos részlege. Nagy sztorik nem történtek. Persze rángatott a kutya az elején, mert minden bokornál van valami érdekes, és mindenhol jelet kell hagyni az utánunk következőknek. A régi futós rutin is tovatűnt. De ez most nem zavart, mert az aktuális tempómhoz ezek a kis oldaltörténések teljesen belefértek. Szőrmös kutyánk lendülete korán alábbhagyott. A 3. kilométer után már megfelelt neki az én regenerációs tempóm. A 4. után pedig már picit mögöttem haladt. A férjem azért lőtt rólunk pár képet. Persze a kutya hiper boldog volt. Megvan még a régi lendülete, csak gyorsan kifullad. Jóformán egész nap csak alszik. Régen sok kilométert szedtünk össze együtt.

Így kerekedett nekem egy remek kis regenerációs futásom. Az 5. kilométer után a fiúk hazamentek. Én még megcsináltam a résztávos edzést, ami tök jól ment. Így futok én időnként. :)

Jó futást!

Györgyi