Egy amatőr futónő naplója

makai-viki

Makai Viki Mária útja – egy kis levél

Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy a blogom, a futás iránti lelkesedésem, összehozott sok-sok remek futóval. Az életem gazdagabb lett, hogy megismerhettem olyan amatőr sportolókat, akiknek a futás jelenléte a mindannapokban ugyanolyan természetes, mint az enyémben. Aztán olyanokat is megismertem, akiknek a futásból jóval nagyobb dózis kell mint nekem. :) Olyan sokfélék vagyunk, olyan sok mindenre használjuk a futást. De ez így van rendjén.

Ezt is ajánlom: Miért mások az ultrafutók?

Makai Viki szerzője a Futásról Nőknek Magazinnak,  és nagyon örültem, mikor bő egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy igen, szívesen ír az oldalra, mert számára is fontos a futás, a női futás és az ultrafutás népszerűsítése. Viki nem csak remek versenyző, de igazi misszionárius. Bárhol nyilatkozik, a szavaiban, a gondolataiban ott van a küldetéstudat. Most épp a Mária maratont futja a férjével, Fidóval. Mariazellből indultak és Csíksomlyóig futnak hol felváltva, hogy együtt. A családot is felpakolták, és míg ők futnak, addig a gyerekeket a nagymama pesztrálja. Viki a következőket írta nekem messangeren (engedélyével megoszthatom levelét):

“Ma Tokajba érkeztünk, a Bakonyon,  a Pilisen, a Mátrán, és Bükkön keresztül. A Mária Maraton futózarándoklat 18.napján vagyunk túl a 30-ból (július 15-én érkezünk meg Csíksomlyóba). Bár Lacival váltóban vállaltuk a távot, akkora élmény a futás, a becsatlakozókkal való közösség, és az a szeretet, ahogyan a településeken fogadnak minket, hogy egyre többet futunk mindketten. Én a 18 nap alatt 677 km-t futottam. Bár rendszerint leégek, de az izomzatom nagyon jó állapotban van. A gyerekek nagy örömünkre szuperul érzik magukat. A útvonal összes uszodáját, állatkertjét, játszóterét végiglátogatják a mamával, míg mi futunk. Nagyjából az út harmada van még előttünk, de nem számítunk, csak élvezzük, és hálát adunk, hogy olyan dolgot csinálunk, amit szeretünk: gondozzák a lelkünket, erősítjük a házastársi és a családi közösséget, és kapcsolatot teremtünk a csatlakozókkal, s megközelítőleg 100 település imádságával, melyet a szívünkbe helyeztek hogy vigyük el Csíksomlyóba.”

makai-viki2
Hát, ilyen embereket ismertem meg, mióta futok. A bejegyzéshez tartozó fotók a Bodrog és Tisza találkozásánál készültek.
Jó futást!
Györgyi