Egy amatőr futónő naplója

szilvivel_blog_cover

Mi állítja meg a futót?

Futóként időnként visszaveszünk a ritmusból, hisz a szervezetünknek szüksége van a regenerációra. Amikor halogatjuk a pihenést, akkor a testünk azt kiköveteli magának kisebb-nagyobb sérülés vagy betegség formájában. Még rosszabb, ha hosszú hetekre vagy hónapokra kell kihagyni az edzéseket, akár egy baleset miatt. Bármi legyen a szünet oka, a kényszerpihenőket, mi futók, általában rosszul viseljük. Hogy miért? Mert történjék bármi, akkor érezzük magunkat jól, ha a testünkből ki tudjuk hozni a megszokott maximumot.

Futólelkünk

A legtöbben azért futunk, hogy megszabaduljunk a feszültségektől, hogy jó formában maradjunk, teljesítsünk egy rég áhított versenyt, de ahány futó, annyi okot lehet találni a futásra. Én az elmúlt napokat pihenéssel töltöttem, mert nem szerettem volna komolyabban lesérülni. Épp elkezdtem a félmaratoni és maratoni felkészülést, mikor jelzett a lábam. Sokat futottam az első félévben, számomra kemény hegyi terepen, versenyeken, de a masszázsok a manuálterápia elmaradt. Utólag haragszom is ezért magamra. Tudtam, hogy ezt a pihenőt magamnak köszönhetem, de a saját érdekemben rendbe kell tenni a testem, különben egy komolyabb sérülést is összeszedhetek. Persze sokkal érzékenyebben érintett volna, ha mondjuk pár héttel az őszi NY Maraton előtt történt volna mindez. Megértem azokat a futókat, akik egy komolyabb sérülés vagy baleset után, lelkileg nehezen viselik a futásmentes gyógyulás időszakát. Nem beszélve arról, ha a teljes gyógyulás esetleg nem is lehetséges.

Van amikor a váratlan megtörténik

Aki sportol, jobban ki van téve a baleseti helyzeteknek, írja az index egyik cikke.
Egy kedves ismerősöm Zoli rendszeresen járt szabadidős sportolóként triatlon és duatlon versenyekre, a munka utáni szabadidő jelentős részét az edzés tette ki. Zolit gyalogosként elütötték, és ebben a balesetben kompressziós gerinctörést szenvedett. Hetekig feküdt a kórházban, 6 hónapig gerincmerevítőt kellett viselnie. Ezalatt az izomzata leépült, a szalagjai megrövidültek.
Nem csak a hétköznapokban, de edzés és verseny közben is számos olyan helyzet adódik, amikor pillanatok alatt megtörténhet a baj. Nem kell feltétlen technikás terepen futni ahhoz, hogy valaki elessen futás közben és komolyabban megsérüljön. Elég egy rossz lépés, egy pillanat amikor nem figyelünk, de kerülhetünk váratlan helyeztbe is.
Azért nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a véletlennek, hiszen betartva pár futással/sportolással kapcsolatos biztonsági tippet, csökkenthetjük a kockázatot, és érdemes tájékozódni a szabadidő sportolók számára is elérhető biztosításokról is.
Van egy futótársam Szilvi, aki egy ártatlan családi bringázás során elesett, és eltört az orsócsontja. Kis balesetnek számít az övé, mégis sok mindenben megváltozott az élete. El kellett engednie a maratoni terveit, és a hétköznapi teendőit sem tudta ellátni. A munkából 6 hétre, a futásból 4 hétre esett ki. Azt mondta, hogy szerencsésnek érzi magát, amiért nem lett komolyabb baja, de nem gondolta volna, hogy vele ez megtörténhet.

Sportolóként nehezebb elfogadni, ha valamire nem vagyunk képesek átmenetileg

Ha lesérülünk vagy baleset ér, nem tudunk futni. “Bár fáj az ember szíve a futás után, mégis ez a legkisebb baj ilyenkor” – mondja Szilvi.
Mindenki szeretné a gyógyulási időszakot felgyorsítani és közben valóban meggyógyulni. “A baleset után 3 hónapig gyakorlatilag nem mozoghattam, és ezalatt olyan szinten legyengült a szervezetem, hogy egy pohár vizet elvenni is komoly kihívást jelentett” – mondja Zoli.
Szilvi a balesete után 2 hétig semmit sem tudott csinálni, hisz műtéten is átesett. A műtétet rendszeres gyógytorna követte, amire már 4. hete jár. Nem tudott bejárni a munkahelyére, nem tudott főzni, takarítani, és még a haját sem tudta feltűzni, mert nem tudta használni a kezét. A balesete nem csak a futóéletét kavarta meg, de a mindennapokat is.
“Nekem szerencsém volt, mert a főnököm megengedte, hogy otthonról dolgozzam, így nem kellett betegállományba mennem. A fizetés kiesés komoly gondot okozott volna anyagilag. A rendszeres kórházi utazgatás így is extra kiadást jelentett.” – meséli.

Visszatérés a futáshoz

“Egy sportoló nem csak rehabilitálódni szeretne, hanem szeretne ugyanoda rehabilitálódni, ahol a balesete előtt volt.” – mondja Zoli.

A baleset után 5 héttel, Szilvi ismét elkezdte a futást.

A baleset után 5 héttel, Szilvi ismét elkezdte a futást.

“Az általános felépülési folyamatban segített az orvosom, az általános gyógytornász, de ahhoz, hogy ugyanolyan legyen a teljesítőképességem, hogy a lehető legjobban gyógyuljak, kellettek a különféle kézmerevítők, táplálékkiegészítők, még több úszás, még több gyógytorna. Ezeket magam finanszíroztam. Sportolóként magasabbak az elvárásaink a gyógyulást illetően, hiszen tudjuk, hogy mire voltunk képesek korábban.”
Szilvinek csak a keze sérült, de így sem volt egyértelmű a számára, hogy mikor kezdhet futni. “A gyógytornász és az orvos azzal engedett el, hogy ne fussak. Úgy éreztem, hogy az orvos azzal letudta a dolgát, hogy ellátott. Azért jó lett volna ha van egy szakember (edző, orvos vagy gyógytornász), aki segít, ha nem tudom mit szabad és mit nem szabad tennem, mikor újra kezdem a futást. Így jobb híján a saját érzéseimre hagyatkoztam” – meséli.

Sajnos a balesetekre nem lehet felkészülni. Annyit tehetünk, hogy gondolkodunk róla, meghallgatjuk azokat a futótársakat akik voltak már ilyen helyzetben, és feltérképezzük a lehetőségeinket!

Vigyázz magadra!

Jó futást!

Györgyi