Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_naszaly_trail

Naszály Trail – kis hegy, pazar fogásokkal

nasálNaszály! Imádom! Oda járunk a futócsapattal amikor terepre vágyunk vagy ha éppen dombfutást iktatunk az edzésbe.  Ott tekerek fel -és le, hogy jól nyomjam a bringát a triatlon versenyeken. Oda ugrunk el a családdal, ha egy rövid erdei sétára vágyunk, oda visszük a kutyát ha valami igazán jót szeretnénk neki, hogy egészen belebolonduljon a szimatolásba. Megunhatatlan! A hegy meg kínálja minden oldalát és szegletét a sportolóknak. Nem egyszer állapítottuk meg a helyi futócsapattal, hogy olyan szuper helyen élünk, ahol csak az nem sportol, aki nem akar. Elfogult vagyok, nagyon elfogult. Ezért sem hagytam ki, a november 23-án megrendezett, Naszály Trail-t.

TAKAROS KIS VERSENY EZ

Épp azon gondolkodtam, hogy a hazai terep iránti elfogultságomon kívül, mi ez a fene nagy lelkesedés bennem a Naszály Trail iránt? Aztán rájöttem: valószínűleg én is valahogy így csinálnám, ha egyszer versenyszervezésre adnám a fejem. Tetszik ahogy csinálják, tetszik ahol csinálják.
Ez a verseny pont olyan érzéseket keltett bennem, mint amikor a férjemmel felfedezünk egy kellemes kis

Panoráma a Látó-hegyről és kékben küzdök felfelé.

Panoráma a Látó-hegyről és kékben küzdök felfelé.

éttermet. Egy olyat, ahol pazar a kaja, változatos de nem hatásvadász, ahol a pincér nem koreografálja túl, nincs hamis igyekezet, ahol vendégként már az első alkalommal is természetesen mozgunk. Valami ilyesmi ez a Naszály trail is. Tavaly is ilyen volt, és most is. Emberközeli, kedves, olyan kis takaros a versenyek sorában. Szívből csinálják, én így érzem.S –  17 KILOMÉTEREM, 690m szint. Bevallom, hogy az év második felében igen ritkán jártam terepen. Természetesen voltam, de közel nem olyan sokat, mint télen és tavasszal. Ennek pusztán az az oka, hogy a triatlonba is beleszerettem, és nyáron úszással, bringával és síkfutással szórakoztattam magam. A végén már annyira habzsoltam az élvezeteket, hogy a bánki tereptriatlonon kötöttem ki. De! Hiányzott a klasszik’ terepfutás. Augusztus végén már annyira, hogy nem is bántam a triatlonos szezon végét. (Persze, ha most triatlonról pötyögnék, akkor ugyanezt írnám a “csak futás” rovására.)  Nem tudok elköteleződni. Egy sport ribi vagyok?!!!Ősszel szeretek a legjobban terepen futni. Ilyenkor a legjobb az erdő illata. A hűvös idő elűzi a tömegeket az ösvényekről, csendes, meghitt minden. Nekem ilyenkor a legszebb. Lelkizés, off!
A szentimentalizmuson kívül, a Naszály Trail sportértéke is igen csábító volt a számomra. Tavaly a 24,x kilométeren indultam, idén a könnyen vállalható S (17km, 690m szint) távot választottam. Nem akartam szenvedni, csak futni egy jót és időben hazaérni a családhoz. Mivel jól ismerem a hegyet, tudtam, hogy a Naszály-kilátó meglátogatása pont elég lesz arra, hogy kapjak egy nem túl nagy, de azért érezhető seggberúgást a tereptől. Ezek kellenek nekem, hogy tudjam hol a helyem.
Nem vittem magammal túl sok mindent, csak derékra csatolható kulacsot, benne 750ml izoitalt, (ami soknak

Terepfutó csendélet

Terepfutó csendélet

bizonyult), és pár szem koffeines gumicukrot.A Naszály egy tömör-velős kis terep, a Cserhát része. Van rajta minden, ami terepfutó cipőjének, lábának ingere. Könnyen körbefutható, szerintem nincs 20 kilométer, ha a lába körül végigtrappolnál. Két jelentősebb csúcsa van, a Naszály-kilátó (652m) és a Látó-hegy (534m). További infókat a wikipedián kereshetsz. Nem untatnálak a számokkal tovább, amúgy sem vagyok egy adatmániás.
Az S távon csak a Naszály-kilátót kellett megmászni. Ez azt jelentette, hogy az első 7,5 kilométeren,
gyakorlatilag felfelé küzdöttük magunkat a kék jelzésen. Mivel tudtam, hogy ennek a kaptatónak azért záros időn belül vége lesz, így nem sajnáltam magam túlságosan. Ahhoz képest, hogy nem nagyon futottam hegyet komolyabban, vállalhatóan ment a felfelé kaptatás hol futva, hol gyalogolva. A tavalyi saras, csúszós hegyoldal viszont sokkal kedvesebb arcát mutatta idén. Nem

Terepfutás és gulyásleves a legjobb párosítás.

Terepfutás és gulyásleves a legjobb párosítás.

egy top cipőben futottam, (Asics Lahar 5), de  abban is vígan vihető volt a rézsű.
A toronyhoz érve, Csanya: “De jól mozogsz” – kiáltására megilletődtem. “Én?” – kérdeztem hitetlenkedve. Felszívtam magam, hogy legalább megkésve, de szolgáljak rá a méltató szavakra. Ezek után kötelességemnek éreztem, hogy zergeszerű mozdulatokkal szökelljek tovább. Általában merev elefántnak érzem magam az emelkedők után. Bár az is lehet, hogy a mögöttem érkezőnek szólt a felkiáltás? Ez most írás közben jutott eszembe.  Végül magamra vettem a megjegyzést és önbizalommal felvértezve futottam tovább.
Mivel versenyeztem, leginkább magammal, így a pazar kilátást nyújtó szirteken nem álltam meg. (Majd jövő héten, ha ott futunk.) Az erdő kellemes miliőjét a frissítőállomás fokozta, ahol kellemes terülj terülj asztalkám fogadott. A változatos kínálatból egy ubit és egy szem aszalt szilvát választottam. Mindezt bátran tettem, mert tudtam, hogy olyan 4-5 kilométer vár már csak a befutóig. Kiérve a Gyadai rétre őzet láttunk. Futottunk tovább a jól ismert csapáson. De sokat jártam már arra! A goretex-es cipőmnek itt igen jó hasznát vettem. Bár sikerült elmerülni itt-ott a sártengerben, tócsában, nem ázott át a cipőm. Feltekeredve a tanösvényre, még a függőhíd vár ahol szintén kiváló szurkolói páros buzdított a továbbhaladásra. A cél előtt nem sokkal pedig érkezett Edit, aki elkészítette eddigi terepfutós “pályafutásom” legjobb képeit. Innen is nagy nagy köszönet neki! Ha ő nincs ott, akkor gyalog tettem volna meg az utolsó emelkedőt. A fotó kedvéért muszáj volt összekapni magam, futottam hát! :)) Egy nem túl megterhelő futással, 2 óra 17 perc alatt tudtam le a pályát.
Ezzel az eredménnyel 6. lettem a nők között (mint tavaly az M-en..).Mit is mondjak. Aki szereti az erdőt, annak nem kell ecsetelni, hogy miért jó kimenni terepre. Pont nem olyan mint TV előtt ülni, gépet nyomni, plázázni vagy akciós újságot bújni. Egy totál természetes dolog, a legjobb. Tiszta drog!
Bár tervezem, hogy fejlődjek, tervezem a további edzéseket, ennek ellenére komolyan fontolóra vettem, hogy jövőre a gyerektávra nevezek. Bár mi is mesés csősálat kaptunk nevezési ajándékként (úgy tűnik a szervezőknek is feltűnt, hogy sok már a pólóból), a kölök befutók olyan cuki kerámia figurákat kaptak, ami most komoly dilemma elé állít.
Másik megoldás, ami járhatóbb, hogy felkészítem a kisebbik fiamat egy 5 kilométeres terepfutásra. Asszem’ ez ésszerűbb. Ebben az évben a fiaim átaludták a rajtot.

VERSENYINFÓK RÖVIDEN

A Naszályt három verzióban lehetett megismerni ezen a versenyen: S: 17,2km, 690m szinten, M: 24,2km 1120m szinten, L: 48,4km 2240m szinten. A 17 kilométeres távot séta-kocogás kombijával, egy átlagos sportoló is tudja teljesíteni. Másnap lesz izomláz, de teljesíthető annak aki egy félmaratonnal síkon már el tud bánni. A 25 kilométerre már kell a terepfutós tapasztalat és némi edzés is. Az 50 kilométer viszont már rendesen odacsap. Azt már csak rutinos terepfutóknak javasolnám…, bár mondják meg ezt azok a futók, akik megcsinálták. A nevezési díj egyáltalán nem volt horror, sőt! Ha jól emlékszem az S távon 3500Ft-ot fizettem. A befutó után fokhagymakrémlevest vagy gulyás levest lehetett enni. Jaj, de imádom a verseny utáni traktát. A dőzsit folytattam otthon is, amikor egy tál túrógombóc felett magyaráztam a családnak, hogy mi hol szoktunk kirándulni, ehhez képest ma hol futottam. (A gombócot én csináltam már a verseny után.) Vasárnap egy tökéletes napot tudhattam magam mögött. Tudod milyen klassz dolog amikor minden klappol 24 órán át! Ez a nap így sikerült. Egy szó mint száz, ha keresel egy családias terepfutóversenyt, akkor jövőre a Naszály Trail-en a helyed! Én idén is azt mondom, hogy jövőre ismét itt leszek. Addig pedig futunk a Naszályon, kirándulunk, kutyát sétáltatunk vagy  nézzük itthonról, a Dunapartról. Hogy mennyire nem tudok állást foglalni, hogy melyik sportágat nyomjam igazán, arra újabb bizonyíték, hogy a Naszály trail után kimentem itthon a strandra és úsztam egy rövidke kilométert. Mert azért úszni is remek dolog! Hétfőn 10 kilométerrel mozgattam át magam, este pedig 60 perc erősítő tornával. Képtelenség letenni a voksot egy dolog mellett!

Szóval, mit mondasz? Jövőre, egy Naszály futás?!

Jó futást!

Györgyi