Egy amatőr futónő naplója

marieke

Paramédia

Lassan vége a paralimpiának Rióban, és igyekeztem, hogy az FN Magazinban is helyet kapjon a téma, mert ha valakik, a parasportolók tényleg megérdemlik a figyelmet. Annyi marhaságról ad hírt a média, róluk pedig olyan keveset hallunk. Ha mégis, akkor a hírek végén, vagy csak röviden, vagy valamilyen szenzáció kontextusában, hogy hú’ mi történt vele, és ennek ellenére, hú’ mit csinált. Ezt én is annak ellenére mondom, hogy soha ennyit a média nem foglalkozott még a paralimpiával, és a Kossuth Rádióban például legutóbb a sporthírek elején hallottam a paralimpiai eredményeket. Szóval tisztelet a kivételnek.

Viszony

Én mindig igyekeztem úgy viszonyulni a sérült emberekhez, mint bárki máshoz. Nem, ez nem igaz! Sokáig nem tudtam, hogy miként viszonyuljak hozzájuk. Próbáltam semleges viselkedést mutatni, de mindig is érdekelt, hogy kivel mi történt, hogyan került a székbe. Kellettek a találkozások, a tapasztalat, egy kis szemlélődés, hogy kialakítsam a számomra testreszabott hozzáállást. Aztán rájöttem, hogy ők is csak emberek, nem kell ide semmiféle más módszer.

Természetesen érdekel mindenki sztorija, és van is bennem együttérzés, de valahogy azt gondolom, hogy ha én lennék ilyen helyezben, annak örülnék, ha ugyanúgy tekintenének rám, mint bárki másra. Legutóbb Bovier Gyurival (kerekesszékes teniszező) készítettem egy interjút és jót nevettem, mikor közölte, hogy nehogy azt higgyem, hogy ha két kerekesszékes találkozik, akkor intenek egymásnak, mint a motorosok! :) Haverokat, barátokat, szerelmet, munkát, sikert, boldogságot keresnek ők is.

Média iszony

A napokban a paralimpia kapcsán megint csak a szenzáció járt körbe a neten, talán így történt a tévében is. Ez utóbbit passzolom, mivel 12 éve nem nézek tévét. A paralimpia előtti napon, máris megtalálta magának a média a legfontosabb hírt, hogy Marieke Vervoort handbike-os olimpikon, Rio után talán kérni fogja az eutanáziát, mert elviselhetetlen fájdalmai vannak. Ez a hír nyilván sokkal hátborzongatóbb címmel került megfogalmazásra, a nagyszámú kattintás reményében. És biztosan működött is a módszer.

A sportolónő nyíltan beszél erről és ez rendben is van. Ami igazán zavart, hogy a hír csak erről szólt. A legtöbb helyen meg sem említették, hogy micsoda eredményei vannak ennek a nőnek, mit ért el a pályafutása során, aki jóval több, mint a betegsége.

És itt jön be a képbe az újságírók, és a szerkesztők felelőssége, mert igaz, hogy a kattintásért és a nézettségérét megy az ádáz harc  – de bármi jöhet, csak legyenek meg a számok? Ennek az elvnek az evolúcióján tenyésztek ki olyan műsorok, mint a Való Világ és mutációi, vagy az online reality show-t toló celebek.  Egy komoly sportolót cirkuszi figurává degradálni és berakni egy ilyen sorba, nekem ez valahogy nem jön be (van olyan magyar médium akinek sikerült).

Szóval Marieke Vervoort

Ez a blog nem országos médium, pár százan-ezren talán rákattintanak erre a kis írásra, de akkor nézzük meg együtt, hogy milyen sportteljesítmény áll Marieke mögött, és egyáltalán hogyan zajlik egy handbike-os verseny?

Vervoort 2012-es londoni olimpián készült videóját nézheted meg mindjárt. Ezt a felvételt  valószínűleg a neki otthonról szurkolói barátai készítették.

 

Eredményei:

Rió – Paralimpiai Játékok – T52 400m ezüst

London – Paralimpiai Játékok – T52 kategória handbike  200m ezüst (európai rekord)

London – Paralimpiai Játékok – T52 kategória handike 100 m arany

VB Doha, 200m handbike  arany

Én ezeket az eredényeit találtam meg a neten. Hogy aztán mikor dönt arról, hogy valaha él-e az eutanázia lehetőségével, a legyen az ő dolga, az ő ügye.

A szuper Magyar Paralimpiai Csapat pedig csodás pillanatokat okozott. A parasportolók életét a Magyar Paralimpiai Bizottság oldalán keresztül követheted. Köztük is megtalálod majd a kedvenceidet, és hidd el, ha egy kicsit belekukkantasz ebbe a világba, rájössz, hogy a kerekesszékes emberek és sportolók vágyai egy cseppet sem különböznek a tiédtől vagy az enyémtől.

(Én legalábbis így látom.)

 

Jó futást!

Györgyi