Egy amatőr futónő naplója

futasrol_noknek_celok

Profi vs. amatőr futónő – A célokról

Vajon hogyan gondolkodik egy profi és egy amatőr futónő ugyanazokról a dolgokról? Papp Kriszta közép és hosszútávfutó olimpikonnal arra gondoltunk, hogy hétről hétre bedobunk egy gondolatot a közösbe, amolyan futósat. Beszélgetünk versenyekről, célokról, nőiségről és így tovább. Minden héten péntekenként (igen a jelenlegi írás kivétel), itt a Futásról Nőknek blogban olvashatsz majd profi és amatőr szemszögből ugyanazokról a kérdésekről. Nem tudjuk, hogy a másik mit ír. Mi is kíváncsian várjuk, hogy vajon lesznek-e érdekes kontrasztok vagy párhuzamok írásainkban. Vajon az, hogy profi és amatőr módon űzzük ugyanazt a sportágat, másfajta megközelítést jelent-e bizonyos kérdésekben?  Nagyon szívesen vesszük, ha te is leírod majd a gondolataidat, hogy még szélesebb képet kapjunk azokról a kérdéskről, melyek minden futónő fejében ott motoszkálnak. Az első legyen mindjárt az, hogy: CÉLOK.

 

PAPP KRISZTA – A PROFI FUTÓ

Célokra mindig szükségem volt. Nem csupán a felkészülések alatt, hanem a nehéz időszakokban is. Ha úgy adódik, kis lépésekben haladok. De minden egyes nap, akkor is megfogalmazom a következő napi álmomat.
Ha azt szeretném, hogy a motivációm sok-sok éven keresztül fennmaradjon, érdemes reális célokat kitűzni. Hogyan határozzak meg reális célokat?  Annyiszor tettem fel magamnak, magamban a kérdést. Hadakozik bennem a két lábon álló a föld felett járóval. Időeredményt vagy helyezést írjak az edzésnapló üres oldalára?
A számomra legjobb, leghatékonyabb azonban mindig az volt, ha egy versenyt tűztem ki célul. Leírtam magamnak, hogy szeretnék kijutni az Olimpiára. Számba vettem, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy ez teljesüljön. Az edzéseken nem csak az lebegett előttem, hogy Olimpia, hanem az, mit kell tennem az adott pillanatban. Az edzések végén pedig behúztam a vonalat, egy lépéssel közelebb kerültem a célhoz.
Mindig valahol a jövőben lenni nem mindig szerencsés. A most számít. Nevezhetem ezt az alapoknak. Az edzéseket kicsi tégláknak. Tudom, hogy fel akarok építeni valamit és ehhez hány kicsi téglát kell letennem aznap.

 

NÉMETH GYÖRGYI – AZ AMATŐR FUTÓ

Célokra szükségem van a futásban és a privát életben is, hogy fizikálisan és szellemileg is kiteljesedhessem.  Néha hajlamos vagyok olyan célokat kitűzni, ami óhatatlanul hatással van a környezetemre is.  Szeretem a kihívásokat, azt viszont nem, ha a környezetem emiatt kevésbé néz rám mosolygósan. Éppen ezért igyekszem a realitások talaján maradni, és olyan célokat meghatározni a futásban is, amihez nem kell napi szinten meghalni (velem együtt a családnak is) és újra feltámadni. Időnként túlvállalom magam, ami abból adódik, hogy nem tervezek mindent agyon. A sportban azt tűztem ki célul, hogy évente egyszer futok egy maratont, teljesítek egy féltávú triatlont és legalább egy komolyabb teljesítménytúrát – azaz mozgásban maradjak. Nekem a célok telejesítése a(z egyik) reflektálás arra, hogy éppen hol tartok az életemben fizikálisan és mentálisan. Van amit nagyon szeretnék, de most nem fér bele az életembe. Ilyen a hosszú távú triatlon például. A céljaim segítenek abban, hogy mire mondjak nemet és igent.  Mostanában “inkább kevesebbet, de azt rendesen” megközelítéssel élek, ha célokat kell megfogalmaznom.  A nagy célokkal azonban mértékkel, mert ha túl sok van belőle, már nem motivációt nyer belőle az ember, hanem nehéz teherré nő, és nyomasztani fog. Tetszik az a mondás ami így hangzik: “Merjünk nagyot álmodni, de ne ugorjunk fejest az üres medencébe.” Hiszem, hogy az élet nem statikus. Vagy fejlődünk vagy visszafejlődünk. A célok segítenek abban, hogy az életem előre haladjon.

Te hogyan állsz a célokkal?

Ezt is olvas el Én már a saját utamon futok!

Jó futást!

Györgyi