Egy amatőr futónő naplója

futasrol_Noknek_noiesseg

Profi vs. amatőr – A nőiségről

Papp Kriszta profi futóval most eljutottunk egy érzékeny pontig, mégpedig a nőiség kérdéséig. Sportolóként sokszor elgondolkodik az ember a tükörbe nézve, hogy milyen nő is ő maga. Félreértesz, nem arra gondolok, hogy szomorúan méregetnénk mellünk méreteit vagy esélyeinket egy top 10-es listán. Csak úgy szimplán elgondolkodik az ember, hogy nőként ki ő ebben a testben, mire képes ezzel a testtel és szellemmel az életben és a sportban. Sokszor ülünk mindketten kócos hajjal a gép előtt az edzések után. Szerintem sportcipőben is gyakrabban látnak minket az ismerőseink. Szóval megpróbáljuk most ecsetelni a nőiség kérdését amatőr és profi, de leginkább női szemmel.

PAPP KRISZTINA – profi futó

Attól, hogy sportoló vagyok és ez tölti ki az életem több mint 80 százalékát, igyekeztem figyelni, hogy ne tűnjek el, mint nő. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Egy felkészülési időszak alatt egyáltalán nincs kedvem 2 edzés közt azzal törődni, mit vegyek fel. Vagy épp mennyire vagyok nőies. Ez a külső része a dolgoknak.
Fontosabb azonban, hogy belül mit gondolok magamról. Sportolónak tartom magam kizárólag vagy női sportolónak. Vannak pillanatok, amikor nehéz nőnek lenni ebben a munkában. Még nehezebb elfogadni, hogy van, amit adott pillanatban nem úgy tudok megcsinálni, mint egy férfi. Sokat segített ebben a valódi elfogadása női mivoltomnak. Nő vagyok. Ha nagyon nem megy valami, akkor mást csinálok, vagy máshogy. Esetleg adok magamnak egy napot.
Nem robot vagyok, hanem egy ember, akinek lehetnek külső okok miatt rosszabb napjai. Olyankor egy nap pihenő, több törődés magamtól, magamnak és helyre billen a világ. Ehhez nekem meg kellett érni és sokat gyakorolni az igazi, belülről fakadó elfogadást.

 

NÉMETH GYÖRGYI – amatőr futó

Hú, mit is mondjak erről a témáról? A kérdésre egy mondatos választ is adhatnék, minden nő nőies. Na jó, kifejtem, bár nem egyszerű kérdés ez egy olyan nőnek, aki igen ritkán húz fel körömcipőt, és szoknyát is csak hébe-hóba visel. Önző dög vagyok, szeretem a kényelmes cuccokat, a tornacipőket, szeretek terpeszben ülni, és összegörcsölni a hajam kontyszerűségbe, mert az a gyors. Miért is érzem magam kényelmetlenül, ha erről a kérdésről esik szó? Az idióta társadalmi sztereotípiák miatt, melyekkel egyáltalán nem tudok azonosulni. Úgy vélem, hogy minden nő más, minden nő úgy nő, ahogyan ő létezik. Farmerban, papucsban, áldozatkészen,  de akár kócosan vagy hisztisen, vékonyan, ducin, szőkén vagy ritka hajjal, erősen vagy gyengén. A nő sokféle, nemcsak olyan mint a magazinok oldalain.  Szerintem sok nő frusztrációja származik abból, hogy önmagába nézve nem találja az egyezőséget a sztereotípiákkal és közben azt hiszi, hogy akkor volna igazi  “famfatÁl”, ha ő is úgy nézne ki mint X vagy olyan sikeres volna mint Y.  Azt gondolom, hogy a sport, a futás tisztogatja a személyiséget és bátorságot ad ahhoz, hogy merjünk önmagunk lenni, merjük elfogadni azt a fajta nőiséget, ami nekünk adatott. A sport a futás, egy sokkal céltudatosabb, határozottabb, magabiztosabb embert farag a nőből. Sokan megtapasztalják, hogy mi mindenre képesek, hogy sokszor erősebbek mint a férfiak és sokszor gyengébbek.  Szóval számomra a nőiség fogalma alá beletartozik minden olyan természetes jellemző, ami a nővel együtt jár. Nem csak a masnival átkötött csomag.

 

Számodra mit jelent a nőiség, a rendszeres edzések és hosszú kilométerek mellett? Okozott bármilyen változást a női identitásodban az, hogy futni kezdtél?

 

Jó futást!

 

Kriszta és Györgyi