Egy amatőr futónő naplója

Szimpla élmény Andikával - annyira jó párom volt!

Szimplán élmény volt

Nem volt még olyan régen a Bükki Fun Run, ami számomra a első feladott versenyt jelentette. Akkor leérve a hegyről azt mondtam, hogy  “nem versenyzem egy ideig”. Hát, nagy űrt hagyott maga után ez a gondolat. Valahogy nem találtam a helyem – úgy tűnik megszoktam, hogy valamire mindig készülök. Így miután megemésztettem a Bükkit, láttam, hogy a mindent vagy semmit között is van élet, lehet egy kicsit kevesebbet, így újraterveztem a dolgaimat. A  Szimpla élményt (terepfutóverseny a Mátrában, 36,6km, 1680m szint, 2 mászás a Kékesre) nem engedtem el.

szimpla-terepfutas-noknek_2

Eredetileg úgy volt, hogy Papp Tündivel futom párban a Szimplát. Mikor elterveztük ezt a dolgot, még heti 5x futottam. Ja, hogy nem mondtam? A Szimpla egy páros futóverseny. Együtt indulsz a pároddal, együtt csekkolsz be az ellenőrzőpontokon, és együtt kell célba érnetek. Szóval, én azt láttam, hogy Tünci a terepfutásban úgy jön felfelé, mint a talajvíz, ezzel szemben én a szintentartásért küzdök. Így hosszas küzdelem után sikerült őt meggyőznöm, hogy a 2017-es Gyö, egyáltalán nem úgy fut, mint a 2016-os kiadás.

A cipő amiben most futottam

Skechers Gotrail Ultra

Nos, nem vagyok egy maxi cipő párti, de tény, hogy a vastag talp remekül védi a lábat a sziklák ellen. Nyugodtan rá lehet ugrani bármilyen kőre, ebben a cipőben nem érzem. Ezen a lucskos terepen az is jól jött, hogy a cipőbe befolyt víz, ki tudott menni a cipő nyílásain, amit direkt a víz kivezetésére készítettek. Amiben kiválóan vizsgázott ez a cipő, az pedig a tény, hogy nem csúszott! Amiben viszont nem volt olyan jó, hogy a talpbetétje nekem kissé meggyűrődött.

Tüncivel végül elváltak útjaink, és én Viniczai Andit hívtam magammal a versenyre. Igaz, hogy Andika nem futott idén terepen, de sok kilométert gyűjtött, hisz egy hónapja a Balaton Szupermaratont teljesítette, azaz 4 nap alatt körbefutotta a Balcsit. Úgy gondoltam, hogy az ő kilométerei, és az én terepfutásaim – kevés kilométerrel, kiegyenlítik majd egymást.

Verseny előtti hangolódás - FN csajok -  Oravecz Orsi, Viniczai Andi és én Gyö. És +1 fő Tóth Péter.

Verseny előtti hangolódás – FN csajok – Oravecz Orsi, Viniczai Andi és én Gyö. +1 fő Tóth Péter, ő balra. Most jól összevissza írtam le a stáblistát, de remélem tudtad követni.

Ezt is ajánlom! Tünci, akivel végül mégsem mentem együtt, a nagyon hosszú terepfutásokat szereti. 100+ kilométer az távja. Miért futok hosszúkat címmel írt egy cikket az FN Magazinba is.

Egyetlen célunk volt, hogy szintidőn belül beérjünk, és hogy jól érezzük magunkat a csodás Mátrában. Aki nem fut az élbolyban, annak mi más célja lehet, mint önmaga legjobb idejét megdönteni vagy pusztán jól érezni magát egy versenyen? Most nem?!

Mondom, mindenhol bokáig ért a sár. Andi csak azért jött fehér szárban, hogy jól lássuk, meddig csapódik a sár futás közben.

Mondom, mindenhol bokáig ért a sár. Andi csak azért jött fehér szárban, hogy jól lássuk, meddig csapódik a sár futás közben.

Persze volt bennem egy kis para a verseny előtt, hogy mi lesz? Mi lesz, ha megint fáradt leszek,  ha kiderül, hogy az állandó hajtás miatt nem fog menni, ha kiderül, hogy már nem is tudok teljesíteni 36 kilométert és ilyen szintemelkedést? Mi lesz, ha … már nem is vagyok futó? Miután a belső hiszti lecsengett, elkezdem ismét reálisan látni a dolgokat, és nem kérdeztem, nem gondolkodtam, csak mentem előre. Pakoltam, gélt vettem, ruhát mostam, tettem, amit verseny előtt tenni kell.

Benzinkutas sztori

Én teljesen rá vagyok kattanva a futásra. Így gyakran megesik, hogy ismeretlen emberekkel, értsd zöldséges, boltos, benzinkutas gyorsan a futásra terelődik a szó. Beszélgettem már futásról az iskolatitkárral, a tiszteletessel, a rendőrrel, de még a körzeti orvossal is. Ez pont így történt a Szimpla reggelén is, amikor a tankolást fizetve a benzinkutas lány, látva a futócuccot rajtunk, rákérdezett, hogy csak nem futni mentek? Majd szó szót követett, és máris arról beszélgettünk, hogy ő is szeretne futni, de nem tudja, hogyan kéne elkezdeni, mert bármikor fut, neki az nagyon rossz. Nyilván ajánlottuk neki a Futásról Nőknek Magazin 5 kilométeres edzéstervét, majd futócimbiként váltunk el egymástól.

Szóval Szimpla

A Mátrába természetesen ismét 5 órás alvás után érkeztem. A helyzet az, hogy lassan hozzászokok ehhez az alvás mennyiséghez. Persze egész héten esett, és a terepfutás csoportban közzétett fotók alapján tudtunk, hogy hatalmas sárra, megduzzadt patakokra, és ingoványos-trutyis átkelésekre kell majd számítani. Vinczussal nem terveztünk magasztos célokat. A terv abból állt, hogy inkább dumálunk, mint halunk meg futás közben, frissíteni tempósan, de azért kellő időt eltöltve fogunk, a  nagy emelkedőkön pedig gyalogolunk. Amolyan örömfutást csapunk, ha gyorsat nem tudunk. Célidő? Ah, csak annyi volt, hogy  szintidőn belül érjünk be, hisz az év első terepfutása volt ez Vinczusnak.

Nincs is jobb a kolbászos keksznél - hogy mi minden marhaságot kíván meg egy futó menet közben?

Nincs is jobb a kolbászos keksznél – hogy mi mindent kíván meg egy futó menet közben!

Ezt is ajánlom! Futás közben tényleg őrült dolgokat megkívánunk – csokit paradicsommal, sós kekszet Nutellával. Hogy mit kíván a futó?

A rajtoló tömeg utolsóiként léptünk át a chipszőnyegen. 7 perc körüli tempóval rajtoltunk, hisz a terepfutás szépsége, hogy már az első pillanattól felfelé tart a mezőny – én láttam már az aszfaltos úton is, hogy emelkedik… :) És amúgy is örömfutni mentünk, ha már fizettünk érte, tartson jó sokáig. :) A mátrafüredi utcák után, az igazi terepre érkezve, máris indult a dagonya és a kígyózó sor, amiben magunk is gyaloglásra váltottunk. Nem mintha kígyózó sor nélkül futottunk volna.. 😛 . Egy ideig kerülgettük a tócsákat, a dagonyát, de hamar eljött az a pont, amikor felfogtuk, hogy az egész erdő egy szinte összefüggő ingoványos terület, felesleges itt óvatoskodni. Komfortzónán belülre került, hogy alig láttuk a cipőnket, hisz az a teljes verseny, szinte folyamatosan elmerült a sárban. Életem legmocskosabb futása volt ez a Szimpla. A hegyről folyt a víz, a sár, sokszor azt sem láttuk, hogy hová lépünk. Még csak lehetőség sem volt arra, hogy a gyaloglós emelkedőket tempós lejtőfutással kompenzáljuk, hisz a sárban, a sár alatt megbúvó köveken nem tudtunk egy ütemben haladni. Ettől függetlenül, részemről maximálisan élveztem a dagonyát. Füredről Kékesre tartottunk, majd onnal le Parádsasvár felé, majd ismét fel Kékesre és vissza Mátrafüredre. A szinttérkép egy D kosaras női mellet ábrázol. Ezen haladtuk fel – le majd újra fel, és le.

Terepfutás a Mátrában - a cipőnket a nagy sárban alig láttuk. Minden majd 37 kilométeren keresztül.

Terepfutás a Mátrában – a cipőnket a nagy sárban alig láttuk, majd 37 kilométeren keresztül.

Annyira jó volt nem törődni semmivel. Annyival egyszerűbb futni, mint a hétköznapokban létezni és csinálni a kötelező köröket. Ha nem futsz és úgy olvasod ezeket a sorokat, talán nem is érted miről beszélek. Furcsának, kalandosnak tűnhetnek a bejegyzéshez csatolt képek, talán még az is átfuthat a fejeden, hogy “hű, micsoda mamik”.  A teljesítmény csak egy kis szelet, amiért egy ilyen eseményre elmegyek. Futás közben érzem, hogy élek, hogy még megvagyok, talákozom egy kicsit magammal, konstatálom, hogy az vagyok-e még, akinek hiszem magam. Futóként sokszor boncolgatom, hogy mi ebben a jó, és évről évre többet tudok hozzátenni a listámhoz. Legalább 50 okom van rá, amiért futni szeretek … :) A futás gyógyít, feltölt, célt ad, letisztáz, közel hoz, felfrissít, kijózanít, megtisztít és még sorolhatnám.

Szimpla élmény - itiner

Szimpla élmény – itiner

Miután felmásztunk a Sombokorként emlegetett, függőlegest közelítő emelkedőn, Andi megkért, hogy ne beszéljek hozzá. Kivolt, fáradt volt, de közben az órára nézve láttuk, hogy mennünk kell, ha a szintidőt tartani akarjuk. Az első körben persze mit sem törődtünk az idővel – ejj, örömfutni jöttünk mi.. . Kékestetőről elindultunk lefelé, és volt még 50 percünk az utolsó ellenőrző pontot elhagyva, ami 6 vagy 5,5 km-re volt állítólag a céltól. Normál esetben ezzel semmi gond nem lett volna, viszont az erős lejtők csúsztak, a sár és a víz hömpölygött a lábunk alatt. Nem haladtunk olyan tempóban, hogy az jó legyen. Hogy közben egy féllábszárig érő patakon is átkeltünk, azon már meg sem hökkentünk. Csodás volt az erdő, ilyen arcát még nem láttam a Mátrának. Az utolsó kilométert 5 perc alatt futottuk. Szerintem borzasztóan jól működött a kettőnk közti dinamika. Megvolt az összhang, éreztük a másikon, hogy pillanatnyilag mit tud, mire vágyik.

Befutottunk. Mi voltunk a leggyorsabbak a leglassabbak közt. Mi voltunk az első csapat, aki szintidőn túl, azaz 5 perccel kicsúszva nem kaphatta meg az emlék cédulát. Részemről emiatt nincs hiányérzet, bár azt gondolom, ha ez nem verseny és nemesebb célokról szól a közös teljesítés, akkor akár meg is kaphattuk volna. Félreértés ne essék, nem gond ez, csak Vincza, akinek nincs még ilyen cetlije szomorkodott egy kicsit – és meg is értem, mert több munka volt ebben a futásban, mint a tavalyiban, amikor száraz volt az idő. Jóval több. Igen, ha nem lötyögünk az első körben, igen, ha nem büfézünk annyi ideig az első kékesi frissítés alkalmával. Igen, ha…. . Nem számít. Egy szuper nap, a legszuperebb anyáknapja volt nekem ez, mert ez a nap tényleg rólam, azaz rólunk szólt.

Felfelé a Sombokornál. Végig ilyen emelkedőn másztunk fel - részemről tetszett.

Felfelé a Sombokornál – pontosabban annak végén. A meredekség végig ilyen volt – részemről tetszett.

Feltöltődve értem haza, és mivel részemről ez a futás fizikailag nem okozott semmiféle kiakadást, bozasztóan örültem. Ezután fogtam magam, és a fejben már elengedett Szentendre – trail nevezésemet gyorsan áttettem a Visegrád trailre. Nincs időm annyit futni mint egy éve ilyenkor, de félre a mindent vagy semmit hozzáállással. Idén nem futom az 55 kilit az UTH-án, de futok 30 kilométert, mert most erre a távra tudok felkészülni. Boldogság van, mert ismét velem volt az erő, ismét ott volt velem az az érzés, amiért ez az egész futás dolog olyan jó. És annak is örülök, hogy el tudom fogadni, azt hogy vannak határaim.

Futottál már páros versenyen?

Jó futást!

 

Györgyi