Egy amatőr futónő naplója

hovirag

Terepfutós nyafogós – készülök az UTH-ra

Készülök a Salomon Ultra Trail Hungary-ra, ezért hetente kétszer futok terepen, 2-3 alkalommal pedig aszfalton. Ez megy immár  7. hete. Mostanában 65-70 kilométeres heteim vannak, jó kis szintekkel. Mindig hülyén érzem magam, ha a saját edzéseimről írok. Mindenképp szeretném ha tudnád, hogy egyáltalán nem az elismerések iránti vágy hajt az írásra. Én az íráson keresztül motiválom magam a folytatásra, mert én is nyűglődöm időnként. A legutóbbi Vlogban pont ezt nézheted végig. Szél lesz, zaj lesz, lelkesedés lesz – remélem, hogy  a minőség ellenére átjön a hangulat. Íme:

Szóval amit a videóban nyögni szerettem volna, az lényegében annyi, hogy amikor az ember már jó ideje fut, rátanul a szokásaira. Annyira kialakulnak a futással (de ez az élet egyéb területein is így van) kapcsolatos korlátai, hogy észre sem veszi, ha többre is képes. Így fedeztem fel ezen a szerdai napon, hogy képes vagyok már olyan helyeken is futni, ahol korábban csak gyalogoltam. Rá kellett ébreszeteni az elmémet, hogy hahó, új korszak van, ez már megy! Imádom a futást. Évek óta csinálom és mindig tanulok valami újat magamról…. . És itt a teljesítmény teljesen másodlagos, csak kísérőjelenség. Persze jó ha van! :)

A fiaim szerint borzalmas a videó, mert rossz a hang, és különben is miért nincs rajtam Go Pro, és a Dancsó sokkal jobb. Hát ez van! :)

 

Jó futást!

 

Györgyi