Egy amatőr futónő naplója

nemeth_gyorgyi_futas

Tükröm, tükröm …

Mindent akarok – helytelen! Igaz majdnem mindent be tudok préselni az időmbe – kis fáziskéséssel – , de a minőség, a mélység nem az igazi. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy sokan kapkodással, az idejük tűpontos beosztásával igyekeznek kihozni a napjukból a maximumot, pedig vannak dolgok, amiket csak nyugiban, ráérősen lehet megélni. Hát, én sokszor ilyen vagyok – rohanok. Aztán kezd körülöttem szétesni minden, és akkor beugranak az ehhez hasonló intelmek, és agyalni kezdek. Legtöbbször futás közben.

A futás olyan.., olyan…!

A futás a legjobb tükör, amúgy. Ma tök szarul ment az edzés, nem is tudtam megcsinálni, a kiírt tervet. Nem volt a tervben semmi észveszejtő vagy képességeimtől távol álló. 3km bemelegítés, 8km egyenletes 5p/km tempójú futás majd 3km levezetés. Nos, az 5 perces kiliket nem tudtam megfutni. 5:05, 5:15, 5:20, 5:05… Közben majd meghaltam, tavasszal meg 1:47-es félmaratont futottam!  A héten már volt egy másik tempósabb edzés, amiben 6x1km-es 4:30-as kilométereket kellett futni, persze a tempós részek közt pihenővel. More or less, megcsináltam, de kb. meghaltam. Nem a tervvel van a gond, hiszen ilyen tempót, ilyen dózisban csináltam már. Nem menne ez ilyen vacakul, de a nem alváson, csak az alvás segíthet. Ja, , hogy az örömfutás? Nehéz ezt elmondani annak, akit nem motiválnak az időeredmények a futásban. Nem is kell, hogy ez bárkinek számítson. Nekem is vannak olyan korszakaim amikor ez nem számít. Most számít. Egy jó “játék” önmagammal szemben, keresem magam, hogy ki tudok még lenni a futásban.

November 6-án New York Marathon, ez a második félévem célja, egy jó maraton, ami nekem 4 óra alatti időt jelent. Mióta elindult a Futásról Nőknek Magazin, elég sok időt töltök a gép előtt. Ez a szabadúszó munka árnyoldala (nem, ne sajnáljon senki, de tényleg!), hogy az otthoni dolgok összefolynak a munkával, és sokszor veszem észre magam azon, hogy éjjel fél egykor még mindig nyomom a gombokat. Munkamániás vagyok – asszem. Egyéb addikciókban is szenvedek, mint a futás, és az azzal kapcsolatos dolgok követése. Olyan vagyok, mint a kényszerevő, aki éjfélkor még lemegy a hűtőhöz “csak még egy falatot abból a csokitortából, és aztán tényleg elég”. Nálam ez úgy néz ki, hogy csak még ezt a cikket elolvasom, erre még ránézek, és aztán már tényleg alszom.

Mostanában heti 5 futóedzést tervezünk, ami most a három kölök mellett elég necces. Nem keveredtél össze, jól emlékszel, nekem két fiam van, de januárig egy fő pluszban vagyok, hisz Josh – vagy ahogyan mi hívjuk, Józsi – eg 17 éves ausztrál cserediák srác, nálunk lakik. Mi vagyunk a családja, velünk eszik, kel, fekszik, nyaral, mi visszük suliba, és toljuk le, ha nagyon kamaszkodik. Ebben a kavalkádban keresgélem az edzések idejét.

Fiaim - 2016 augusztus

Fiaim – 2016 augusztus

Az UTH-ra kicsit koncentráltabban tudtam készülni, most egy kicsit sűrűbbek a napok. Nem panasz poszt akar ez lenni, csak amolyan helyzetjelentés. Ja, és nem is előre exkuzálás, hogy ha majd nem jön össze a maraton 4 óra alatt, tudjak mire mutogatni. Egyszerűen ez van. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a teendőim és az edzések között. Makai Viki írt az FN Magazinban egy tök jó cikket Anya fut! Mi lesz a családdal? címmel, amolyan mikor fuss ha családod van tipp listát, amiben két olyan pontot is megjegyzett, amire felkaptam a fejem, a nagy időzavaromban. A lényeg a következő:

1. Családanyaként nem engedheted meg magadnak, hogy az edzéseid időpontját a kedved határozza meg!

2. Az edzés halogatása, a tényleges edzés idő többszörösét képes felemészteni.

Igen, én is szoktam lamentálni magamban, hogy “oké, ezt még megcsinálom és utána már indulok is futni”. Nos, pár ilyen “ezt még megcsinálom” dolog a reggeli edzésből, délutánit csinál vagy adott esetben így ki is marad az edzés. És igen, van amikor úgy érzem, hogy nincs kedvem annyira futni, mi lenne, ha majd egy kicsit később. Az nyugtat meg, hogy vszínű Viki is átélte már ezt a dolgot – biztosan régen-régen – , nemhiába írt róla. Szóval nem csak én vagyok ilyen kis gyarló. De mostanában azon veszem észre magam, hogy az élet rákényszerít az indulásra. Kamikaze módjára kimegyek, még akkor is, ha épp nem érzem úgy, hogy most tökéletes futó”moodban” vagyok.

A maratoni felkészülésbe most bekerültek a tempósabb futások, amiket bevallom nehezebben veszek be, hisz nem igazán szoktam gyors tempót futni. Jó, ez sem gyors, csak nekem. Most valahogy nem érzem magam annyira toppon, mint az UTH előtti időszakban. Gond egy szál sem, hisz november 6-ig van még idő.

Jövő héten kint leszünk a NN Family Run-on a csajokkal, Erdélyi Zsófival és Maráz Zsuzsival, az FN sátorban. Nagyon büszek vagyok, hogy két ilyen szuper futócsaj is ír a futasrolnoknek.hu oldalra. Remélem neked is tetszik, hogy létrejött ez a site. Véleményt, építő kritikát továbbra is szívesen várok!!!!

Hogy mennyi meló volt, és van vele! De a legnagyobb örömmel készül – imádom csinálni, és a szerzők is beleadják a maximumot.

nn_family_run3

Az NN Family Run után pedig a Wizz Air félmaratonon talizunk!

Most már dugulok!

Jó futást és tudod, ne hezitálj, vedd meg azt a futócipőt!

Györgyi