Egy amatőr futónő naplója

szemelyes2blogba

Van az úgy…






Ma reggel 6-kor csörgött az óra, hogy a tervezett 30 km-es futást még a kánikula beállta előtt letudjam.
Nagyon de nagyon nehezem bírtam felébredni. Persze ezen nem csodálkozom, mostanában megint csak 6 órákat alszom, pedig simán menne a napi 8-10 is. Hát ebből lett a kopp!
Életem egyik legrosszabb futásán vagyok túl a mai nap. Sebaj, az ilyen tapasztalatokból is tanul az ember. 

 

A fegyelmezettebb felem már morgolódott az elmúlt napokban, hogy egyre rövidülnek az alvás idők, egyre többet vagyok ébren, néha teljesen feleslegesen. Hová fog ez vezetni?!!!Pénteken egy hajnali fél 3-as elalvás után 7:20-kor keltem. A kisebbik fiamat a reggeli kötelező kűrök után elszállítottam gokart táborba. Vittük a mamát is, hogy tudja majd hol kell összeszedni az unokát délben. Hisz 12-kor indultam Balatonfüredre a nagyobbik gyerekért, aki immár 6 napja nem volt itthon.

Délelőtt dolgoztam és munka közben már tervezgettem, hogyan is tudnám bepaszírozni az edzést a
napomba.  Mert ha Füred, akkor ott az ütős és nem túl forgalmas Balatonman bringa pálya!!
Még jó, hogy megcsinálom!
Tele voltam izgatottsággal (vajon sikerül-e kipréselni a napból azt a másfél órát erre a tekerésre), minden egyéb zavart, ami a fejembe vett tervem kivitelezésében akadályozott. Igaz nincs profi bringám, (már, még) ezért fogtam magam és útban a Balcsi felé (mert mindent az utolsó pillanatra hagyok…), kicseréltettem a pedáljaimat, amit végül a harmadik helyen meg is csináltak.. Megnevezem a befutót, náluk volt pedál(!!) a BikeART volt az ismét! (Tudva lévő, hogy általuk jutottam a Balatonman során Orbea országúti bringához).
A bringa hibátlanul sikerült.

Közben persze ment a feszkó bennem, hogy időben leérjek a gyerekért, ugye lesz még egy kis időm az edzésre, jaj kevés a benzin (“basszus”), meg kell állni tankolni, jaj itt lezárták az utat.

A lényeg, hogy leértem a fiamért, megvolt a tekerés.  Elégedett voltam magammal. Persze konstatáltam, hogy öööö…, nem igazán ettem normális kaját. A reggeli müzli után, az ebédet az autópálya melletti, silány gyorsétteremi kínálat vállalhatóbb fogásai jelentették. Bringázás közben és után egy kis narancslevet ittam, sok-sok vízzel és nagyjából ennyi volt a pénteki menüsorom. Szóval tápláló étel nem került belém aznap.
Este 10-re értünk haza a nagy fiammal. Dumálás, ágyazás, fürdés, még ezt megnézem a neten stb. stb. és megint elmúlt hajnali 1 óra, mikor az ágy felé kanyarodtam.
Beállítottam az órát aggódva állapíthattam meg, hogy 5 óra 11 perc múlva ébresztés következik. Jaj mi lesz itt, gondoltam.
A KO előtti kilométeren.

Reggel nagy vergődések közepette ébredtem. 30km-t terveztem, hisz közeleg a SPAR maraton. Mostanában kissé elhanyagoltam a hosszú (30+) futásokat – persze toltam helyette az úszást, bringát, egyéb edzéseimet. Volt futás is csak rövidebbek.

Az indulás pár percét arra szántam, hogy bemérjem a zónáimat. Az órám kiírta, hogy ma bizony “lower zones” azaz alacsonyabb pulzuszónákban ajánlott edzenem.
Ezt a tanácsot megfogadva, a Zone Lock-kal be is állíottam a 3-as zónát, ami 128-145 pulzusértéket jelentett. Ebben indultam neki a Göd – Verőce – Gödútvonalnak. Nem tudtam, hogy pontosan hol lesz a fordulóm. úgy terveztem, hogy futok előre 15km-t majd fordulok.
Mozgásom kissé darabos volt egész úton, de azt gondoltam, majd csak beolajozódom. Az ártéri erdő és a váci liget-tó, az ébredező Vác kárpótolt a kényelmetlenségekért, kezdtem magam egyre jobban érezni. Útközben találkoztam pár ismerőssel. Az ilyen “összefutások” mindig adnak egy kis lökést, főleg ha a kisördög befészkeli magát a fejembe.
Szépen haladtam kifelé a városból Verőce felé. 6:20-as tempóval nagyjából. Gyakorlatilag el is értem Verőce külső területét a Camelot panziót, ott fordultam. Vácra visszaérve azonban hirtelen gyengeség lett úrrá rajtam. Olyan volt, mint amikor a pörgő motor a magas fordulatról pár másodperc alatt leáll, az erőteljes búgást a baljós meghibásodás totális csendje veszi át. Kész, elfáradtam. Nem ment tovább.

Ekkor jártam a 19. kilométernél. Elkezdtem sétálni. Mi lesz már?! Itt ragadok Vácon? – jártak a gondolatok a fejemben.
Kocogtam még pár szerencsétlen lépést, és végül beláttam ez ma nem lesz 30 kili. Felhívtam a férjemet, hogy jöjjön értem, és ha már itt lesz menjünk ki a piacra, mert őrülten kívánom az őszi barackot.
Az életmentő, de horror drága limonádéval, csendesen, mélázgatva, hogy hol is szúrtam el a mai futást.

 

Még lenyomtam azért 2 kilométert, aztán beértem a Desszert Szalon nevű kellemes, ám mára brutál drága váci cukrászdába. Ott 750Ft-ért (!!!!) életmentő, citromos limonádét ittam és vártam az én

páromat. A vége 21 kilométer lett – de fájdalmasan.

Izzadtan, csatakosan, már-már büdösen, ott ültem a kellemes teraszon és azon vettem észre magam, hogy nem kapkodok. Csak ülök. Nem jár az agyam és a szemem ezer felé. Ülök és csak egy dolgon gondolkodom, hogy hol rontottam el ezt a mai futást. Hát, nem kellett sokat törnöm a fejem… .
ÍME A MAI NAP HIBALISTÁJA:
– Általában elmondható nagyon keveset alszom. Az elmúlt két napban sikerült összesen 11 órát pihennem, ami nekem egyben egy nap is simán menne.
– Nem reggeliztem. Bár beugrottam futás közben a boltba vettem 4db szörnyűséges, fornettis barackos sütit. Gondoltam ez majd hátha elég lesz. Ebből 2db-ot fogyasztottam el a 21 km alatt. Hát, ez nem jött be (üres kalóriákból nehezen lehet energiát nyelni, ugye..).
– Előző nap sem ettem elegendő tápláló ételt.
– Nem volt nálam izoital (bár sztem az sem segített volna), és a pár nyomorúságos fornettis cuccon kívül semmi más nem volt nálam, amivel az erőtlenségemen segíthettem volna.
– Picit későn indultam el. A tervezett 6:20 helyett 7-kor és 9 után bizony már kezdett meleg lenni az aszfalton.
AMATŐR!!!!!!!!!
Szóval világos, hogy hol volt a hiba. Mert mindig csak a rohanás, ezerféle dolgot szeretnék csinálni egyszerre, majd csak kibírom én ennyi kajával. Hát nem!
Ma lemerültem mint az elem. Persze futás után, a férjem kocsijában hazaérve (ciki vagy nem ciki, de ez történt), nekiálltam még gyorsan ebédet varázsolni. Ez volt a kegyelemdöfés. Ebéd után, nehéz zsákként zuhantam az ágyba. Aludtam egy nagyot, amit csak 4x zavartak meg a kölykök. De mégis segített valamit.
Holnapra terepfutás van a terveimben. Úgyhogy lassan itt az idő, hogy aludni menjek. Ma már ettem normálisan. Volt főzelék, gyümölcsök – úgyhogy a raktáraim valamelyest feltunningolva.
Kíváncsi leszek a holnapra, mert 50km tekerés és 10km terepfutással lennék elégedett.
(és a mai úszás is elmaradt….)
Jobb futást!
Györgyi