Egy amatőr futónő naplója

sparthan-kids-race-futasrol-noknek

Xbox vs. futás – kamasz fut az erdőben!

“Én nem megyek az erdőbe sétálgatni, de futni sem, mert az unalmas!” – mondja az Xbox konzolt vehemensen nyomkodó kisebbik fiam, miközben fejhallgatóval a fülén 4-5 másik sráccal az online térben chattel. Számomra érthetetlen szavakat sző a mondataiba, játéknyelv – Y, Z, ZS és még azon is túl generáció.  Mások biztosan jobban csinálják mint én, mert példa ide vagy oda, az én fiaiamat nagyjából hidegen hagyja a futás, és az erdő is. Eddig legalábbis azt hittem.

Ha van akadály, máris van értelme a futásnak, mert így már nem unalmas. - mondja a kamasz fiam.

Ha van akadály, máris van értelme a futásnak, mert így már nem unalmas. – mondja a kamasz fiam.

Rá kell jönnöm, hogy az én poros megközelítésem, hogy az erdőben futni vagy kirándulni igazi feltöltődés, egy mai srác számára, – de igaz is, ne általánosítak –  tehát a fiaim számára, értelmezhetetlen, unalmas dolgok.  Viszont a terepfutás, Spartan Kids Race köntösbe bújtatva, máris emészthető, sőt borzasztóan izgalmas kihívássá válik még a mai srácoknak is. Múlt héten az eplényi sípályán voltunk, ahol a kisebbik fiam élete első sprint terepfutásán, bocs’ Spartan Kids versenyén vett részt.

A Spartan Kids versenyen egészen kicsit is indulnak. :)

A Spartan Kids versenyen egészen kicsit is indulnak. :)

Szerintem minden mai szülőnek hatalmas kihívás, hogy az online tér ingergazdag, állandó pezsgéséhez képest, alternatívát ajánljon a gyermekének a való világban.  A kamaszok amúgy is a haverokkal érzik jól magukat, a programok amikkel mi jövünk, valljuk be, nem autósüldözés, nem területfoglalás egy stratégiai játékban, de nem is kínál parkour jellegű menekülési akciót. Nagyon nehéz lépést tartani a mai gyerekek ritmusával. Nem egyszerű megérteni nekünk, hogy mi a jó a neten zajló csihipuhiban, nekik meg az érthetetlen, hogy mi a jó a nyugger erdei futásban.

sapka

Létezik az úgynevezett parkour műfaj, amikor az  utcán kerítésekről, padokon keresztül, de akár az egyik ház tetejéről a másikra ugrálva futnak, közlekednek az akrobatikus ügyeséggel megáldott srácok. Ez nagyon menő, mert totál hasonlít azokra a hősökre (szerintem), akik a videójátékokban ugyanígy ugrándoznak, pörögnek a földön. A kisebbik fiamnak ezek a dolgok nagyon bejönnek. Nem győzöm csillapítani, hogy oks, de aki kitörte a nyakát, arról már nem készül videó.

sparthan-race-web-2

Nekem a futás teljesen oké úgy mezei módon, mindenféle mesterséges akadály nélkül, így nem csoda, hogy a Spartan versenyek videói, és fotói, annyira nem hoztak lázba. Mostanában elkezdtem járni cross tréningre és TRX-re Kempelen Zitához, hogy ne csak futásilag, de minden más téren is összeszedjem magam, a nagy nyári leengedés után. Zita a hazai Spartan versenyek egyik fő szervezője. Szó szót követett, és a vele való beszélgetés alapján úgy gondoltam, hogy ez az “őrültség” a kisebbik fiamnak tuti nagyon fog tetszeni.

Ezt is olvasd el! Észrevétlenül lett az életünk része a futás

Hegyre kell futni, közben akadályokra kell felmászni, és ami még fontosabb, onnan le is lehet ugrani, akadályok alatt kell átkúszni, zsákot kell cipelni, magyarán küzdeni kell, mint egy szuperhősnek.

Megmutattam Csanádnak egy Spartan Race videót, és megkérdeztem, hogy volna-e kedve indulni egy ilyen versenyen. A válasz egyértelműen igen volt! Azon a hétvégén pont nem volt kosármeccse, így ott voltunk Eplényben, egy olyan világban, ami megint egy külön szubkultúra.

A Facebook követőtábor nagysága alapján gondoltam, hogy nagyon népszerű ez a műfaj, csak azt nem értettem, hogy miért. Ezt még mindig nem sikerült megfejtenem, ehhez beszélgetnem kéne még Spartanos versenyzőkkel, de  a fiamat ugyanúgy elvarázsolta ez az egész őrület, mint azt a sok ezer embert, aki ott volt ezen a kétnapos rendezvényen versenyzőként vagy nézőként.

sparthan-race-web-3

Engem az nyűgözött le, hogy a vasárnapi sprint verseny mennyi családot hozott ki az erdőbe. Tömegesen, de tényleg tömegesen voltak kint a gyerekekkel a szülők, vasárnap dél időben!  Ezen a napon nem csak a Kids Race-t rendezték, hanem a felnőtt sprint versenyt is. Testközelből láttuk a huszon, harmincon de negyvenen túli csajokat és pasikat, ahogy küzdenek a sárban, másznak az épített falon keresztül. Őszintén bevallom, hogy nekem személy szerint mindig is egy kicsit mesterkélt volt ez a műfaj, de vitatlhatatlan, hogy tömegeket tudnak kihozni ezzel a versennyel az erdőbe, sokan választják a zöldet, a jó levegőt, és amúgy se dumáljak, ha még nem próbáltam 😛 . Tömegek nem tévedhetenek, márpedig itt tömegek nyomultak a pályán.

sparthan-race-web

A másik, hogy azért egy ilyen “őrültségre” készülni is kell, nem beszélve arról, hogy itt egy versenysorozatról van szó, ami tavasszal indul, és ezzel az eplényi versennyel zárul. Aki itt indul, az egész évben eljár a konditerembe edzeni, és futni is.

Nem tagadhatom, hogy nézőként nagyon szórakoztatónak találatam a verseny. Több látványos akadályt is úgy helyeztek el, hogy a központi területről sokan lássák a versenyzőket. A legjobbak viszont mégis csak a gyerekek voltak!

Ezt is olvasd el! Fuss dombon

Kids Race

A gyerekek rajtja szakaszos volt, nagyjából 100 gyerek volt egy rajtba állítva. 2,5 kilométert futottak, kőkemény emelkedővel kezdve a távot. Tartottak nekik bemelegítést, gyakorolták a burpeet. Ja, hogy mi az a burpee? Ez egy olyan négyütemű fekvőtámasz, amit akkor kell elvégezni, ha valaki ront egy akadályon. Ilyenkor az akadálynál strázsáló ellenőrök szólnak, hogy hány büntető burpeet végezzel el a versenyző, mielőtt tovább futhat.

spartan-race-junior-2

A fiam most volt először ilyen versenyen, de minden flottul ment. Nagyon tetszett, hogy a gyerekek mezőnyét felnőttek kísérték. Volt kísérő a mezőny elején, a mezőny közepén, és végén is. Mindig mondták, hogy mi a feladat egy adott akadálynál, így Csanád simán tudott haladni. Persze lógott a nyelve, mert hiába jár heti 4x komoly kosáredzésre, hétvégén pedig meccsekre, ez egy teljesen már műfaj.

A férjemmel alig vártuk, hogy az erdőben eltűnő mezőny újra felbukkanjon, és meglássuk a gyerek arcát. Egészen idegen, de közben hihetetlen jó érzés volt látni, ahogy a fiam az eredei úton feltűnt, és futva igyekezett eljutni a sípályán felállított akadályokhoz, amit már a szülők is láthattak.

spartan-race-junior-erem

11. fiúként futott be a célba, az akkor már szemerkélő esőben. Azt mondta, hogy kemény volt, de tetszett neki és szeretne még jönni. Ja, és nagyon menő érmet is kapott.

Erőlködtem én ezzel a futással, hogy menjünk az erdőbe családilag – ez nem működik. A Spartan Race viszont kihozta a gyereket az erdőbe. A fiaim már korábban megmondták, hogy szerintük nincs értelme “csak úgy” futni. Kell hozzá legalább egy labda, de még jobb, ha vannak akadályok is, mert akkor már van miért hajtani, és az a szó hogy unalom, fel sem merülhet.

:)

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én Spartan versenyen leszek. Ha a fiamon múlik, úgy tűnik, hogy nem ez volt az utolsó alkalom!

(Azért én maradok a nyugger futásnál, csak úgy mezeileg.)

 

Gyö